A maratoni lelkigyakorlat Ilyés Zsolt plébános és a Sepsiszentgyörgyi Medjugorjei Imacsoport közös szervezésében jött létre. A magyarországi Marana Tha Kiadónál megjelent, Katona István atya által összeállított Gyógyító lelkigyakorlatos könyv két részben került feldolgozásra: tavaly augusztus 28. és október 2. között, illetve idén február 22. és március 21. között. Csütörtökönként délután szentmisével kezdődött, elmélkedéssel és kiscsoportos beszélgetéssel folytatódott, majd szentségimádással zárult a lelkigyakorlat, a zenei szolgálatot Sonka Loránd végezte. Hétről hétre, napról napra otthon mindenki tovább folytatta az imát, az önmagával való munkát ideje és belátása szerint. Megkérdeztem néhány résztvevőt, hogyan élték meg a lelkigyakorlatot.

Keresztes Erzsébet: – Bizony, meg vagyunk terhelve, olyan sebeket hordozunk szívünk legmélyén, amiket fel sem ismerünk segítség nélkül. Ilyen segítség volt számomra a gyógyító lelkigyakorlat. Hétről hétre haladva a különböző témák során felszínre jöttek olyan emlékek, amelyek rádöbbentettek, hogy sebzettségeimet egyedül csak Jézus gyógyíthatja. Ehhez szükség volt nyitott szívre, mindennapi imádságra, mert abban biztos voltam, hogy az én hozzáállásomon sok minden múlik. Éreztem a csoportbeszélgetések alkalmával, mennyire szükséges az egymásért mondott ima. Mivel nem vagyunk egyformák, sebeink is különböznek. De Jézus ugyanaz mindig és mindenhol! Irgalmas szeretetével kézbe veszi szívemet és elkezdi gyógyítani, ha erre kérem. Isten akarata szerinti döntéseket hozni sebzett szívvel nehéz. Ezért kértem minden alkalommal a Szentlelket, töltsön el a bölcsesség lelkével, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól, és így tovább vigyem Jézus örömhírét, hogy van remény a gyógyulásra.

Gyulai Éva: – Ha valaki megkérdezné, érdemes-e jelentkezni egy ilyen lelkigyakorlatra, azt mondanám: igen. Csak ne elvárásokkal vagy kíváncsiságból menj oda! Legyen meg benned az akarat, hogy gyógyulni akarsz, szabadulni a fájó sebeidtől! És hidd el, hogy Isten képes gyógyulást szerezni neked! Én hálás vagyok, amiért ott lehettem, és Isten tudja: azért imádkoztam, hogy mindenki megkapja azt, amire szüksége van.

Molnár Ottilia: – Hála és dicsőség ezekért a lelkigyakorlatos hetekért, lehetőséget nyújtott arra, hogy hűségesen vállaljuk a szolgálatot, tudjuk az Istennel való kapcsolat elmélyülését segíteni, imádkozni gyógyulásokért. A hozzánk küldött üzenetét nem volt elég csupán elolvasni, hanem hagynunk kellett, hogy a Szentlélek elvezessen a teljes igazságra, ami a lelki gyógyuláshoz vezetett. A napi elmélkedés segített döntést hozni, mit adunk át Jézusnak a kiengesztelődés megvalósulásában, ezzel elismerve: Isten irgalma nagyobb, mint a mi lelki gyötrődésünk, terve van velünk, csak nyitottak kell legyünk rá. A kiscsoportos megbeszélések alatt föltártuk életproblémáinkat, örömeinket, lelki növekedést és gyógyulást kérve. Megtisztított a bűneinktől, megszabadított a gonosz lélek uralmától, meggyógyította a bűn okozta sérüléseinket, a részvételben mindenki felismerte Isten kegyelmét. Számomra nagyon hasznos kritériuma volt a befelé fordulás, a csend megteremtése, a külvilág ingereinek a lehetőség szerint minél teljesebb kizárása, a heti fejezetekből kapott lelkigyakorlatos gondolatokkal való foglalkozás, annak keresése: mi a célja életemnek; mi a célja Istennek velem. És ha ezt a célt felismerem, akkor ennek megfelelően rendezzem az életemet.

Puskás Mária: – Rádöbbentem Isten óriási nagy szeretetére, gondviselő jóságára. Rájöttem, hogy életem történései nem véletlen események. Isten törődik velem, velünk – a legapróbb dolgokban is az Ő kezét látom. Megváltoztam? Felszabadultam! Most értettem meg Krisztus mélységes szeretetét, életáldozatát. Hála és dicsőség Istenem mindenért. A szeretetért, a jóságért, a törődésért.

Szigyártó-Vaszi Andrea: – Kimondottan örültem az újabb lehetőségnek, s annak is, hogy az elmúlt öt hét a nagyböjti időszakban volt. Egy mélyebb lelki élményt nyújtott, kilépve a hétköznapokból. Több imát csoporttársaimért, családomért, saját magamért, imatámogatást jelentett, egy védett környezetet biztosított, hogy az Úr közel van. Hétről hétre újult erővel jöttem vissza csoportomba, ahol erősebbé válva hátam mögött hagytam sérelmeimet. Egy idézettel zárnám a lelkigyakorlat ajándékait: „Bízzuk újra életünket Krisztusra!”

Tölgyesi Rika: – Amikor a lelkigyakorlatra meghívtak, úgy gondoltam, megpróbálok segíteni lehetőségeimhez mérten, egy percig sem gondolva, hogy ez számomra sokkal többről fog szólni. Utólag visszagondolva hálás vagyok, hogy részt vehettem, bár néha meg kellett harcolni, hogy ott lehessek: kicsi gyerekkel nem is olyan könnyű, a kísértések rendesen jöttek is, de minden alkalommal jelen lehettem. Egy nagyon fontos dolog cseng vissza bennem, hogy mindannyian sérülünk, már az anyaméhben, sérülünk és sérülést okozunk másoknak életünkben. Nagyon sokszor hallom, én nem vagyok sérült, én teljesen jól vagyok, de rájöttem a lelkigyakorlat alatt, hogy mindannyiunknak szükségünk van az orvosra, a Mennyei Atyánkra. Hálás vagyok, hogy felismerhettem több olyan sérülést életem egy szakaszán, amiről nem is gondoltam volna, hogy mekkora kárt okozott. A lelkigyakorlat segített másképp látni emberi kapcsolataimat, még családon belül is. Rávilágított, hogyan kell helyrehozni, gyógyítani, jobbá tenni azokat, más fényből nézni, mérlegelni helyzeteket. Kaptam egy jól látó szemüveget úgy érzem, most rajtam múlik, viselem vagy sem, akarok-e gyógyulni vagy sem...

Fodor Melinda: – A lelkigyakorlat alatt egyénileg és kiscsoportban megtapasztaltuk, hogy a be nem gyógyult sebeink miként veszik át az irányítást életünk felett. Szembenéztünk sebeinkkel, felismertük, elfogadtuk és kimondtuk őket. Tudatosítottuk, hogy a gyógyulásunk érdekében döntést kell hoznunk az elfogadás, megbocsátás terén, és abban a védőhálóban kell maradnunk, amiben Isten vezeti az életünket, ahol a sebek kegyelemmé változnak és kincsé fog válni mindaz, ami most fájdalom és kín. Soli Deo Gloria!

Pál Judit: – Hálás vagyok a jó Istennek a lehetőségért, hogy részese lehettem a lelkigyakorlatnak. Hálás vagyok Zsolt atyáért, aki hétről hétre az adott témákhoz méltó komolysággal és nagy-nagy türelemmel és odaadottsággal nyitogatta lelki szemeinket. Igyekezett megláttatni velünk nemcsak felszínes, de a nagyon mélyen rejtőzködő sebzettségeinket is, azok lehetséges okait, felkínálva a gyógyulás lehetőségét Jézusban. Hála van a szívemben a szervezésért, minden résztvevőért, de mindenekelőtt az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztusért, Akinek minden lelkigyakorlati alkalom zárásaként odaadhattuk sebeinket, hogy Ő cserébe megadja nekünk a gyógyulás kegyelmét. Hála, hála, hála mindenért és mindenkiért!

Urkon Éva: – Hála az Istennek, hogy meg tudtam tapasztalni újra a lelkigyakorlat alatt: bízzam az Istenre a mindennapi aggodalmakat és tudjak imádkozni a rágalmazó, kételkedő testvérekért. Senki és semmi ne tudja elvenni a lelki békémet! Isten az Igazság és az Út, amelyet végig kell járni, de megéri, mert ő a győztes, a nagy Király!

Sorbán Edit: – Hála és köszönet a lelkigyakorlat szervezőinek, a plébános úrnak a szép és tartalmas tanításokért, szentségimádásokért, valamint a kiscsoportunk minden egyes tagjának és a csoportvezető társamnak, Melindának, aki az őrangyalkám. Nagyon fontos volt számomra ez a lelkigyakorlat, hisz a sok nehézség ellenére nagyon sok kegyelmet kaptam és sok mindenre rájöttem, amire évekig nem voltam képes. Úgy érzem, gyógyultam is! Öröm volt hétről hétre találkozni, egymásért imádkozni és tudni, hogy értünk is imádkoznak! Szeretném, ha lenne még folytatás legalább évente egyszer, mert jó együtt lenni Isten szeretetében!

Demeter Zsuzsa: – A lelkigyakorlat ideje alatt mélyebben megéltem, hogy Jézus az örök szeretetével kézbe vette a szívemet, életemet. Gyakran nagyon áthatóak voltak a megéléseim az Úr jóságos és gyógyító jelenlétéről, egészen a mély megrendülésig. Az elmélkedések felismerést segítő tükörtartása, bátorítása által, a kiscsoportos megosztások, közös imádságok meghittségén megnyílva jutottunk a szentségimádás élő jelenlétébe, az Úr Jézus Krisztus élő jelenlétébe, amely tisztított, gyógyított és felemelt. Nagy hála az Úrnak és a kivitelezőknek!