Újabban a „túl sok a betegszabadság” című nótát fújja egyre gyakrabban a miniszterelnök, ugyanolyan melldöngetéssel ígérve a rendteremtést, ahogy tavaly nyáron dörgött a túlduzzasztott és henye apparátus ellen. Ezúttal azonban homlokegyenest ellenkező az eredmény: míg a közalkalmazottak száma és a rájuk fordított kiadások összege az ősszel nagy garral meghirdetett létszámstop dacára egyre emelkedik, januártól a betegeknek járó, eleve alacsony táppénzre is kivetettek egy tízszázalékos adót (bocsánat, egészségbiztosítási járulékot), és az általános felháborodás dacára kitartanak mellette. Ez alól mindössze a krónikus betegeket és az anyákat voltak hajlandóak felmenteni, de ezzel sem siettek, ami nem csoda: az állam (az USR-s politikusok nem cáfolt állítása szerint) csak januárban tízmillió eurónál többet zsebelt be a betegektől, amiből félmilliót a daganattal küszködőktől. Épp azoktól, akik sok esetben késve kapják meg a számukra valóban létfontosságú kezeléseket és gyógyszereket, mert az államnak soha nincs pénze az egészségügyi ellátásra. De egyebekre sem figyel: a magánadományokból épült, valóban korszerű bukaresti gyermekkórház működési engedélyével is húzzák az időt, az egészségügyi szolgáltatások javítását célzó jogszabályok kidolgozását is csak ezután tervezi Alexandru Rafila tárcavezető. Hát eddig mit őrzött?

A betegek megsarcolása azért is bántó, mert Románia Európa-szinten vezető helyet foglal el az államapparátus méretét és árát tekintve (a közszféra a kiadások mintegy 36 százalékát viszi el, amikor az európai átlag 24 százalék), a betegpénz azonban egyéni és országos szinten is nálunk a legalacsonyabb (most már a munkabér 65, a nemzeti össztermék 0,2 százaléka). Valószínűleg ez az oka, hogy itt jóval kevesebben engedik meg maguknak a betegszabadság luxusát, mint másutt: a Spotmedia közlése szerint 2023 harmadik negyedévében a romániai alkalmazottak 2,5 százaléka volt betegszabadságon az esetleges csalókkal együtt (ezzel viszont a legutolsó helyen állunk, 0,6 százalékkal Bulgária mögött), miközben az uniós átlag 10,5 százalék volt (a csúcson Norvégia áll 18,2 százalékkal). Tegyük hozzá, hogy jelenleg minden harmadik kórház működését veszélyeztetik a felhalmozott adósságok (emiatt műtéteket halasztanak, ügyeleteket számolnak fel, esetenként a betegekkel vetetik meg az orvosságokat), az infláció dacára nem növelik, hanem csökkentik az alapellátási keretet, visszanyesik a támogatott gyógyszerek listáját, és még ilyen szűken is csak kilenc hónapra elég az egészségbiztosítási pénztár költségvetése. Megelőző programok gyakorlatilag nincsenek, a már sok éve beharangozott regionális kórházak sem épülnek, habár ezekre vissza nem térítendő uniós alapokat lehetne lehívni.

A legnagyobb baj az, hogy mindezt Marcel Ciolacu is tudja, mégis a betegekkel akarja befoltoztatni a koalíciós rablógazdálkodás által előidézett óriás költségvetési lyukat. A gondoskodó kormányáról zengedezve. Csalóka dal...

Marcel Ciolacu kórházlátogatáson. Gondtalan a hangulat. Fotó: gov.ro