Állandó izgalmi állapotban voltam, mert sosem voltam biztos abban, hogy mikor is tör ránk az autonómia. Kezdetben az RMDSZ kampányolt vele. Aztán az MPP is sűrűn a zászlójára tűzte. Később meg Tőkés Lászlótól reméltem, hogy elhozza nekünk Brüsszelből. Minden reggel izgatottan nyitottam ki a rádiót, hogy időközben nem lettünk-e autonómok és függetlenek. Mindenki hangosan emlegette az autonómiát, de senki nem mondta meg, hogy mikor is szakad ránk.
Soha még egy hozzávetőleges időpontot senki nem említett. No de most már meg vagyok nyugodva. Mert Budapesten államelnökünk finoman célzást tett az időponttal kapcsolatban. Megmondta mindenki szemébe, diplomatikusan, mikor lesz székelyföldi autonómia (mint Csákány Pál a macskának): Soha. Most kezdte volna magyarázni nekik, mint nekünk szokta volt, hogy olyan autonómiánk lesz Szentgyörgyön is, mint Caracalon? A szerencsétlen magyarok azt sem tudják, hol van Caracal!
Ezek után egészen meg vagyok nyugodva, mert életem végéig izgatottan vártam volna, hogy mikor lesz autonómiánk. De most már le vagyok csillapodva. Elnökünk tudja, mit beszél. Mi az, hogy közösségi jogok? Olyan nincs. Ha akarok, én itt ne, beszéljek csak magamban magyarul! Aztán, mind a tizenkilenc nemzeti kisebbséget hasonló jogok illetik meg. Ha a másik tizennyolc nem kéri, akkor mi, a tizenkilencedikek miért akarnók?
Az elnök most dolgozik saját tízparancsolatán, a félelnöki köztársaság egészre való kerekítésén. Mózes tízparancsolatát még két kőtáblán hozta. A mi elnökünk alkotmánymódosítás által szeretné. Olyan apróságokról szólni sem akarok, mint a parlament két házának megszüntetése. Persze, hogy a képviselőknek, szenátoroknak, akik vannak, még a fele is sok. De van néhány egészen jó ötlete is. Azt szeretné, ha saját kezűleg feloszlathatná a parlamentet. Nem úgy szavaz, ahogy ő akarja? Fel kell oszlatni, mint Magyarországon szokta a rendőrség az október 23-i békés tüntetőket. Aztán meg más nagyszerű törvényeket is meg lehetne szavaztatni. Mondjuk azt, hogy az államelnököt egy életre választhassa meg a parlament. Ha ő a legjobb. Olyan jó, hogy meg sem érdemeljük. Nem vagyunk méltóak hozzá. Nem szavazza meg a parlament? Fel kell oszlatni! Mindaddig, míg meg nem szavazza.
