A kiállítást befogadók nevében Fekete Levente szólt: az, hogy szép alkotásokat tekinthetünk meg, az nyilvánvaló, egyszerűen rátekintve is látjuk, de puszta látványnál többet, tudást is adnak. Jó helyen van a kiállítás Nagyajtán az Ősök bástyájában – mondotta a helybéli unitárius lelkész.

Szekeres Attila István évek óta kutatja az 1878–1964 között élt kiváló heraldikus életpályáját, számtalan érdekes részletet ismer róla, volt tehát amivel érdekessé, sőt, érdekfeszítővé tennie előadását. Szólt a Sebestyén család származásáról, szüleiről, édesapja gyerekei sorsát is meghatározó karrierjéről, a kis József tanulmányairól és szakmai indulásáról is.

Elhangzott, életének kezdetén több esemény és szerencsés véletlen befolyásolta. Ki tudja, mi történt volna, miként alakul pályája, ha a Genealogiai Füzetek című, Kolozsváron kiadott családtörténeti folyóirat egyik társszerkesztője nem betegszik meg, s nem kerülhet helyébe? Vagy ha Budapestre költözése után nem őt kérik fel, hogy az Osztrák–Magyar Monarchián belüli Magyar Királyság új középcímerét és állampecsétjét megrajzolja?

Az első világháború során katonai szolgálatot teljesített, utóbb a Székely Hadosztály tisztje lett, annak fegyverletétele után a brassói fellegvári fogság után kényszerlakhelyként Köpecet választotta, majd hamarosan ott alapított családot. Onnan hívták Bukarestbe, hogy „a megnagyobbodott” Románia címerét megalkossa. Több változatot készített, azok közül választott a király, majd fogadta el a szenátus és a képviselőház – hangzott el az előadáson.

A húszas-harmincas években Keöpeczi Sebestyén József rengeteg címert és dalárdazászlót készített – legtermékenyebb éve 1926 volt –, dolgozott egyházközségeknek és egyházi vezetőknek is, évekig a Székely Nemzeti Múzeum, majd a Barcasági Szász Múzeum külső munkatársa. Kolozsvárra költözése (1940) után néhány évig az Egyetemi Könyvtárban dolgozott, majd a román hatalomátvétel után nem sokkal nyugdíjba kényszerült. Nem alakult jól a sorsa: családi tragédiák következtek be, nyugdíja kevés, a római katolikus és a református egyház számára végzett alkalmi munkát, nélkülözéssel teli évek végén hunyt el, a Házsongárdi temetőben nyugszik – mondotta Szekeres Attila.

A heraldikus bemutatta a kiállított címereket, hosszasan időzött a tulajdonában levő, Keöpeczi Sebestyén József 1926-ban festett saját címerénél, majd a dédnagyapjának, szemerjai Szász Bélának, a Székely Mikó Kollégium 1910–1940 közötti vallástanárának, rövid ideig igazgatójának 1930-ban festett címerénél, valamint a Nemes Székely Nemzet címerkompozíciójánál, melyet a Székely Nemzeti Múzeum számára készített a művész.