A nagyon gyanús eseményen olyan játékosok neve szerepelt, mint az EU-kritikus Nigel Farage, a brexit fő szószólója, Éric Zemmour francia elnökjelölt, Gerhard Müller német bíboros, Mateusz Morawiecki, Lengyelország korábbi miniszterelnöke, és persze a főfőszónok Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Aztán a NatCon meccs videobírójaként működők, a belga miniszterelnök, Alexander De Croo, a brit miniszterelnök, Rishi Sunak és az olasz minisztrelnök, Giorgia Meloni is úgy látta, rossz döntés volt a lefújás. De úgy látszik, hogy Brüsszelben sem teljesen független a bíróság (akárcsak nálunk), mert a bírálatok után (vagy miatt?) még akkor éjjel elutasította a polgármester határozatát. Így folytatódhatott a konferencia... (Nálunk, mivel kevés az ügyész és bíró, ez akár egy évbe is beletelhetett volna.) Emir Kirnek, aki belelehelt a finomlisztbe, meg kellett változtatnia döntését, mert a tiltás a szólásszabadság korlátozását jelentette volna. A konferenciát amúgy a harmadik helyszínen tartották meg. Az első helyszínről Brüsszel szocialista polgármesterének nyomására tanácsolták el, aztán Etterbeek liberális polgármestere akadályozta meg, hogy egy luxusszállóban legyenek az előadások.

A polgármesterkék tulajdonképpen a résztvevőket féltették az ellenük tüntetőktől, és attól tartottak „hogy nem tudják megvédeni a szólásszabadságot(!) ezen a rendezvényen”. Emir Kir indoklásában hangsúlyozta, hogy a rendezvényen provokatív, diszkrimináló tartalmak hangozhatnak el (biztosan erről a titkosszolgálat értesítette), a felszólalók között vannak homofóbok, az emberi és kisebbségi jogokat nem tisztelők. (Ó, nem a nemzeti kisebbségekre gondolt, mert akkor nem tiltotta volna be.) Szavai szerint nem volt kizárható, hogy belgiumi vagy külföldi szélsőségesek veszélyeztetik a résztvevők testi épségét. Ezért aztán a rendőrök blokád alá helyezték az épületet, ahová be nem, csak abból kifelé lehetett menni. Úgy nézett ki, ki akarták éheztetni a részvevőket, hogy ne legyen sok energiájuk megnyilvánulni, mert az étel beszállításával megbízott cég is visszalépett a szolgáltatás lebonyolításától, és a szervezőknek mást kellett keresniük.

„Alkotmányunk szavatolja a polgárok szólás- és gyülekezési szabadságát” – írta közösségi oldalán a belga miniszterelnök. Pedig tudta, hogy a belga fővárosban, Brüsszelben és ennek Etterbeek, valamint Saint-Josse-ben Noode kerületeiben „nem látják szívesen a szélsőjobb­oldalt”.

A kerületi polgármester tiltása a lakosság egy részének nagy örömére szolgált nálunk is, mert amint olvasom, „különbség van aközött, hogy szólásszabadsággal az igazságot mondják, azért harcolnak, és aközött, hogy dezinformálás és manipulálás visszhangzik Brüsszel tribünjeiről”. Mások bizony sopánkodtak és „jaj de nagyon sajnálták, hogy szabadságukat korlátozták azoknak, akik gyűlölettel és hazug propagandával mérgeztek volna.” Voltak, akik azért tartották jónak a betiltást, „mert a demokrácia nem azt jelenti, hogy az összes szélsőségest népszerűsítik”. Mások azt bizonygatták, hogy Oroszország szolgái rendezhetnek konferenciákat Moszkvában (ahonnan kapják az utasításokat), folytathatják Teheránban, és befejezhetik Phenjanban vagy Kínában, melyek az árnyékból támogatják ezeket az akciókat.

A tiltók nem is tudták, hogy mekkora segítséget nyújtanak Orbán Viktornak, mert a végén oda jutottak, hogy már Orbán ellenségei is bírálták a konferencia betiltását. A Momentum EP-képviselője, Cseh Katalin egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy leállították azt. Fontosabbnak tartotta a szólásszabadságot, mint azt, hogy azt veszélyeztetve lehetetlenüljön el a liberalizmust elutasító, EU-szkeptikus rendezvény.

Lehet, arra gondoltak, hogy majd ezért hálából Orbán sem lehetetlenít el semmiféle balliberális megnyilvánulást.

Orbán Viktor végül részt vehetett a brüsszeli konferencián. Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán