Minden helyzetben embernek maradni. Akkor is, ha jelöletlen úton haladunk, ahol millió veszély fenyeget, és akkor is, amikor eltévedünk. Valami ilyesmit üzen a múltból a jövőbe a békéscsabai Tabán Táncegyüttes és az Aradi Kamaraszínház 497 című táncdrámája, amelyet hétfőn este mutattak be a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncstúdióban.
Farkas Tamás rendező-koreográfus előadásának beharangozójában négy romániai fiatal kevésbé sem kalandmentes múlt század eleji történetéről olvashatunk. Eszerint 1908-ban jelentkeztek a Touring Club de France által meghirdetett világ körüli gyaloglóversenyre, és annak érdekében, hogy útjuk során fenn tudják tartani magukat, hangszertudásuk mellé népdalokat és néptáncokat tanultak meg. Míg kezdetben arra gondolunk, csupán az utazás költségeinek fedezése miatt fontos saját folklórjuk bemutatása a világ különböző tájain, lassan-lassan kiderül, a hagyomány tartja meg őket a legnehezebb és legbizarrabb körülmények között is. Lehetnek Keleten, Nyugaton, Délen vagy Északon, sehol nincs Kánaán, mindenütt tenni kell a megmaradásért.
A 497 című táncdráma nem csupán négyszereplős, bár négy férfi játssza-táncolja, a zene lesz Gera Gábor szerkesztésében az ötödik – vagy talán az első – szereplő, amely a magasságokba röpít, majd a mélységbe húz, de mindig visszatér a hagyományoshoz. Klasszikus hangzások mellett bánsági, bihari, mezőségi, kalotaszegi román tánczene vezeti a fiatal utazókat, mintha minden lépéssel egy kicsit visszafognák magukat, vissza az otthonhoz, a hagyományokhoz.
497 elnyűtt bocskorral később ugyanoda térnek vissza, ahonnan elindultak. Vagy talán nem? Tapasztalataik, érzéseik felkavarják őket. Elborzadnak a fogyasztói világrendtől és féltik a jövőt. Az előadás (talán) kérdéssel ér véget: mi mit gondolunk erről? Rajtunk múlik.
