Az Erdélyi Művészeti Központ, a Szent György Napok szervezőcsapata, a Liszt Intézet, valamint az Andrei Mureșanu Színház által megszervezett műtermi tízóraik sora pénteken műszaki környezetben  zárult: a látványtervek, háromdimenziós modellek laptopon, a bútorelemek pedig különféle gépeken  készülnek, ezek közül a vákuumasztalos CNC-marógép be is mutatta, hogy mire képes. Damokos Csaba elmondta: azért rendezett be saját műhelyt, mert megunta hallgatni, hogy melyik tervét miért nem lehet kivitelezni; látta, hogy mások sikeresen pályáztak, és ő is belevágott. Jelenleg nyolcan dolgoznak együtt, próbálnak mindent megcsinálni, és a saját kárukból is tanulnak. Legszívesebben egyedi darabokat készítene, mert azzal már nincs gond, miután összerakták, de ebben a szakmában gyártható sorozatokat szükséges tervezni, tehát az elkészítés során fontos figyelni arra, hogy ne kelljen sokat forgatni egy-egy elemet, ne legyen nagy anyagveszteség. Ez a gyakorlatban úgy fest, hogy egy-egy prototípust javítgatnak, sokszor tizedmillimétereken faragva, amíg elégedettek nem lesznek vele, és van úgy, hogy a negyedik változatból készül el aztán a 20–24 darabos sorozat. A krea­tív energiák jelentős része arra megy rá, hogy a vákuumos asztalra hogyan lehet rögzíteni a bonyolultabb elemeket, és a legjobban sikerült darabbal is érheti őket meglepetés, a fa ugyanis nem homogén anyag, és váratlanul is megrepedhet; az sem mindegy, hogy kül- vagy beltéri használatra szánják-e az adott bútordarabot. Damokos Csaba – aki több ismert épület (köztük a Grand Hotel Bálványos, az olaszteleki Daniel-kastély, a rozsnyói Dinópark) belső látványtervezője, de színházi és filmdíszleteket, játékokat, biciklitárolókat is tervezett – az illesztéseket tartja kulcskérdésnek, folyton ezek megoldásán töri a fejét. És természetesen számtalan más terve érlelődik még: székek, asztalok, hintaállatok, lámpák sorakoznak a füzetében, azazhogy a számítógépében, abban az irodában, ahol természetesen minden szék a saját műhelyéből került ki.