Mi a néptánc? A néptánc az, amit a nép táncol – érkezett a válasz egyszerre több gyermektorokból. Ezzel a kérdéssel indította csütörtökön délután a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében tartott, A magyar tánc évszázadai című tánctörténeti kiselőadását Tőkés Csaba Zsolt koreográfus, néptáncoktató, aki a Tőkés Edittel közösen irányított Kincskeresők Néptáncegyüttes és az Apró Kincsek Gyermek Néptáncegyüttes helyszíni bemutatóinak segítségével illusztrálta a különböző korok táncait. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány sepsiszentgyörgyi területi irodája által megszervezett esemény méltó emlékeztető volt a tánc világnapjára (április 29.).
Tőkés Csaba Zsolt neves néptánckutatók munkáiból állította össze előadását, különösképpen kiemelve Martin György szerepét a néptáncgyűjtésben. Nélküle és kortársai nélkül jelenleg nem beszélhetnénk arról a hatalmas magyar néptánc-dokumentációról, amelyhez hasonló nincs más népek történetében, és amely felhasználásával megtanulható és fenntartható ez a kincs – mondotta. Előadásában archív felvételeket mutatott be az említett gyűjtésekből, de a Kincskeresők és az Apró Kincsek nélkül aligha lett volna hiteles ez az állítás. Az alábbiakban közöljük az előadásban elhangzottak rövid összefoglalóját.
Az, amit ma néptáncnak nevezünk, a 19. század végére kikristályosodott kelet-közép-európai paraszti tánckultúrára vonatkozik, de táncról már az őskortól és az ókortól lehet beszélni a különböző szertartások rituális táncai, a későbbi harci, fegyveres táncok révén. A görögök és a rómaiak pantomimje már egy kifejezőbb mozgáskultúra, a középkor uralkodó tánctípusa pedig a körtánc volt. Haladunk a fegyveres táncok mutatványjellege felé, a késő középkor és a reneszánsz magával hozza a körtáncok felbomlását, és párban kezdenek táncolni az emberek vonulós, ugrós és forgós táncokat, innen származik a három a tánc kifejezés. A főúri udvarokban – egészen a barokk korszakig – táncmesterek tanítanak egyszerűbb táncokat. A cifra barokk megjelenik a táncban is, erre legszembetűnőbb példák a legényesek, köztük a kalotaszegi legényes, de a forgatósokban is jelen van a sokszínűség. Az új magyar táncstílus teremti meg a verbunkot és a csárdást, valamint az olasz, német, francia hatású népies műtáncot.
Mindebből kitűnik, a tánc művészete és a szórakozás összefonódik – ebben volt része a nagyszámú közönségnek is csütörtökön a Gábor Áron-teremben. És ha lett volna még idő rá, szívesen barangoltunk volna tovább Tőkés Zsolttal, a Kincskeresőkkel és az Apró Kincsekkel.
