Rendhagyó módon idén ismét négy jeles személyiséget tüntetett ki Sepsiszentgyörgy önkormányzata Pro Urbe díjjal, olyan 70. évüket betöltött polgárokat, akik egy életen át a városért, hírnevének öregbítéséért, szűkebb és tágabb közösségünkért dolgoztak. A kitüntetés vasárnapi átadója is a megszokottól eltérő volt, ezúttal nem laudációk hangzottak el, hanem kisfilmek méltatták a kitüntetettek életútját. Az alábbiakban a jelöltek gazdag életpályáját is vázoló felterjesztések indoklásaiból, a köszöntőkből közlünk részleteket.
Jánó Mihály
Jánó Mihályt elsősorban művészettörténész kutatóként ismerhettük meg, fő kutatási területe Erdély és Székelyföld középkori és újabb kori meg kortárs művészete. (...) Leginkább a Szent László-legenda középkori ábrázolásainak kutatójaként ismerjük. (...) Hallgatván az előadásait jöttem rá, hogy e téma még mennyi ismeretlen ikonográfiai újdonságot tartalmazhat, és hogy az elmélyült kutatás mennyire izgalmas eredményeket hozhat felszínre. A kun vitéz szívfelajánlása vagy az áldó püspök szerepének felismerése a legenda kezdőjelenetében olyan fontos eredmények, melyeket csak szívós munkával, a téma elmélyült ismeretével lehet elérni. Ahogy mondani szokták történészberkekben: nincs lerágott csont, minden téma tanulmányozását lehet tovább mélyíteni s felszínre hozni igen meglepő új eredményeket. (...) Ma már nehéz lenne a Szent László-legenda ábrázolásaival úgy foglalkozni, hogy annak alapvető irodalmában ne lenne benne Jánó Mihály több írása (...).
Jánó Mihály 1945-ben született a németországi Eichstättben, Kézdivásárhelyen nőtt fel, 1973-ban kezdte el muzeológusi pályáját a frissen megalapított kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban, ahol 1983-ig dolgozott, leginkább a művészeti kiállításokra koncentrálva, és eközben szerzett diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem–filozófia karán.
A Céhtörténeti Múzeumból a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumhoz tartozó Képtár vezetőjévé lépett elő, amely minőségében 1990-ig dolgozott. 1990-től 2001-ig a Kovászna Megyei Művelődési Felügyelőség főtanácsosa, műemlékes munkásságának nagy része erre az időszakra tehető. Alaposan bejárta a megye és a környék műemlék épületeit, s ahol a lehetőség engedte, helyreállítási munkálatokat kezdeményezett: Gelence, Szacsva, Kézdialbis, Árapatak, Sepsikőröspatak, a Kézdiszentlélek melletti perkői Szent István-kápolna, Kiskászon templomain feltárási, helyreállítási munkálatok kezdődtek ekkor. És az ilyenkor szinte elvárt művészettörténeti eredmények is kezdtek feltűnni: előkerültek a kászonimpéri kápolna 15. századi falképei, a sepsibesenyői templom elveszettnek hitt falképeinek értékes töredékei, a szacsvai falképtöredékek, a sepsikilyéni ismeretlen részletek vagy a perkői kápolna nagyszabású, magyar szent királyokat ábrázoló barokk kompozíciója.
Közben muzeológusi hivatását sem feledte, neki köszönhetően nyílt meg 1996-ban Kiskászonban a búcsújárók emlékháza, 1998-ban pedig a Barabás Miklós életművének szentelt nagyszabású kiállítás a Székely Nemzeti Múzeumban, melyhez katalógust, 2001-ben tanulmánykötetet is szerkesztett. Nem szabad elfelednünk két fájdalmasan korán távozott sepsiszentgyörgyi képzőművész, Baász Imre és Plugor Sándor hagyatékának a feldolgozását sem, mely ugyancsak erre az időszakra datálódik, utóbbi munkásságáról tanulmánykötetet is szerkesztett.
2001-től 2009-es nyugdíjazásáig újra a Képtárban tevékenykedett, s műemlékes, muzeológusi, művészettörténeti pályáját töretlenül folytatta. 2001-ben a Kálnoky családról szervezett történeti kiállítást, 2005-ben Gyárfás Jenőről, 2006-ban Huszka Józsefről, majd 2008-ban a Negyvennyolcas arcok című kiállítás szervezésében vett részt.
Ebben az időszakban és nyugdíjazása után már a lokális kutatások mellett (pl. Székelyderzs temploma és falképei) egyre több nagyobb lélegzetű, monografikus feldolgozásra és ikonográfiai meg levéltári búvárlatra is jutott ideje. Ezek között kiemelkedő a 2008-ban megjelent Színek és legendák c. kötet, mely a székelyföldi falképek kutatástörténetének izgalmas, olykor keserédes epizódjaiból állít össze nagyívű monográfiát. Ebben az időszakban születnek nagyobb lélegzetű tanulmányai a 2018-as, Szent László király – Erdély védőszentje című kötetben, illetve a kun szívfelajánlása, Szent László Mária általi megkoronázása, az áldó püspök alakját magyarázó ikonográfiai vagy a székelyderzsi falkép festőjének kilétét firtató tanulmányai.
Közben nem feledkezett meg a 19. századi és a kortárs művészet tanulmányozásáról sem, 2007-ben Gyárfás Jenőről tanulmányt, Barabás Miklósról, Sárosi Csabáról, Damokos Csabáról, a művelődéstörténész Kelemen Lajosról, Gábor Áron arcképeiről írt publikációkat. Bővültek a helyszíni falképkutatásokat bemutató írásai is, pl. Oklándról, Menaságról, Szacsváról, Marosfelfaluról, a kolozsvári Szent Mihály-templom késő gótikus falképéről, a szentléleki várról, Kilyénről, Gidófalváról stb., vagy átfogó témákról, mint a székelyföldi donátorábrázolások vagy a középkori graffitik, az ún. Hic fuitok.
Legújabb nagy lélegzetű tanulmányai a Lovagkirály I. (2019) és II. (2021) köteteiben olvashatóak.
Nem maradt más hátra, hogy Jánó Mihálynak immár ezen 2024-es díjának átvételekor is kívánjunk jó egészséget, munkabírást, új eredményeket, és nagyon remélem, hogy gyümölcsöző baráti és munkakapcsolatunk is megmarad! Állítom, hogy nem ment rossz helyre a díj.
Vargha Mihály
Antal Árpád és Kató Béla
Ft. Kató Béla
A fáklya-embereknek mindig nehéz a dolguk, hisz úgy kell folyamatosan utat világítaniuk, hogy közben ez az állandó láng el se lobbanjon, fel se eméssze őket. Utat mutatni és fáradhatatlanul követni azt. Megőrizni az egyensúlyt. Amennyiben egy-egy fogalom átfoghatna életutat, pályát, ft. Kató Béla életpályája talán a legjobban ezzel a kifejezéssel lenne jellemezhető: egyensúlyt teremtő. Nem egyenlőséget, hisz a természetet sem az egyenlőség utópisztikus törvénye szövi át évmilliók óta, hanem az egyensúlyé. Egyensúlyban tartani az időt a múlt és jövő között húzódó vékony jelen-határon, egyensúlyt varázsolni közel és távol között, az ezerarcú egyén és egységes nemzet között, hitközösség és más vallásúak között, erény és gyarlóság között, hisz minden pólus ugyanannak az egésznek a része. Nem véletlen a teremtés szó sem. Számtalanszor a majdnem semmiből kellett létrehozni azokat a szellemi és fizikai építményeket, amelyek ezt a mindenen átívelő egyensúlyt voltak hivatottak biztosítani, soha nem rövid, hanem legalább közép-, de inkább hosszú távon. Ingó, bizonytalan emberre, talajra nem lehet építeni. A megroskadó teremtmény, építmény még önnön súlyát sem bírja. Márpedig építkezés és az egymáshoz közel állók sorsterhének olykori átvállalása nélkül nincs fejlődő közösség, család, nemzet, társadalom. Ez a felismerés körvonalazta ft. Kató Béla teljes életpályáját: egy erős lelki-szellemi-fizikai alapokon nyugvó egyén erős közösséget sző, az erős közösség erős társadalmat, nemzetet, az erősre szőtt nemzet pedig ellenáll a mindenkori viharoknak, kísértéseknek… és pusztulásnak.
Néhány megvalósítás szerteágazó munkásságából: Várhegyen és Illyefalván református imaházat építtetett még 1989 előtt. 1992-ben a LAM és a KIDA alapítványok létrehozásának kezdeményezője és napjainkig elnöke. Az ugyancsak általa vezetett Sapientia Alapítvány és a mögéje épülő teljes vertikumú egyetemi infrastruktúra szerepét nem kell külön hangsúlyoznunk, hisz megkerülhetetlen bástyája és letéteményese a minőségi erdélyi magyar nyelvű értelmiségiképzésnek. Ugyancsak a nevéhez fűződik számtalan orvosi központ építése, több köztéri szobor állítása, több egyetemi tanulmányi központ létrehozása, a sepsiszentgyörgyi egyetemi campus építése, számtalan egyházi ingatlan felújítása, az önsegélyző pénztár létrehozása, és a sor hosszan folytatható.
Többször díjazták, fontosabb díjai: Bethlen Gábor-díj, Budapest – 1994, Kisebbségekért Díj, Budapest – 1995, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje – 1997, Szabó Dezső-emlékérem, Budapest – 1999, Az Anyaszentház Építője Díj – 2001, Bocskai-díj, Szatmárnémeti – 2001, Külhoni Magyarságért Díj – 2017, a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal – 2021, Magyar Örökség-díj – 2023: az erdélyi magyarságért és a református egyházért végzett szolgálatáért, a Magyar Érdemrend Nagykeresztje – 2024.
A sepsiszentgyörgyi Pro Urbe díj azokat illette és illeti, akik tudásukkal és önzetlen munkásságukkal városunkat és közösségünket szolgálták, szolgálják. Kató Béla nem csak lakóhelyét illetően sepsiszentgyörgyi. Csendben és alázattal végzett munkája gyümölcseként beszélhetünk négy új, magyar nyelvű egyetemi szakról a háromszéki megyeszékhelyen, egyetemi campus építéséről, a környék egyik legmodernebb beteg- és idősotthonáról, vagy akár a Kőrösi Csoma Sándor utcai új református elemi iskoláról, hogy csak néhányat említsünk azokból az álmokból, amelyek tapintható és mérhető valósággá alakították az egykori jövőt.
Fejezzük ki hát ily módon is köszönetünket és elismerésünket egy erős, jövőbe tekintő közösség tagjaiként ft. Kató Bélának az egyensúlyt kereső, jövőt teremtő, hitben és állandó külső-belső építkezésben töltött évtizedeiért. Sok mindenre választ adhat a protestáns (munka)etika, de nem mindenre. Kell az a több, az a megmagyarázhatatlan szikra, amely által egyes emberek ösztönösen lépnek előbbre és világítják be előttünk a ki nem jelölt utat. Amelynek most legyen egy újabb mérföldköve a 2024-es esztendőben megítélt Pro Urbe díj, nem lezárásként, hanem a további úthoz erőt adó, hálás kézszorításként.
Incze Zsolt György, Péter Sándor, Klárik Attila
Puskás Bálint és Antal Árpád
Puskás Bálint
Egy különleges személyiség méltatására kaptam felkérést.
Puskás Bálint 1949-ben Szovátán született. Középiskolai tanulmányai után jogásznak tanul, kezdetben Medgyesen, majd a Hargita Megyei Szövetkezetek Szövetségénél vállal munkát, később a gyergyószentmiklósi Gazdasági és Közigazgatásjogi Líceumban tanít. Sepsiszentgyörgyre való költözésével elindul a politikai és közéleti élete is, két alkalommal megyei tanácsosi és három alkalommal szenátori mandátumot kapott, kilenc évig volt alkotmánybíró.
Pályafutása során számtalan díjban és kitüntetésben volt része, melyek mind az elköteleződését, a rábízott ügyekért való felelősségvállalását méltatják.
Megjelent könyvei és publikációi, a neves egyetemeken tartott előadásai mind arról tanúskodnak, hogy tálentumaival jól gazdálkodik, s azokat a közjó, a közösség, a fejlődés javára fordítja.
Élete átitatódik a nemzeti indentitástudattal, a hittel, a népünk hagyományaival, a szociális ügyekért való munkával és szerepvállalással.
Sokszor kellett bátornak lennie, vállalta. Sokszor kellett nehézségekkel szembenéznie, megtette.
Sokszor kellett segíteni, és ő kész volt a segítségnyújtásra.
A keresztény értékeket képviseli, ami nem csak a vezetői beosztásában nyilvánult meg, hanem abban a magatartásban, ahogyan szívügye a segítségnyújtás, melyet önzetlenül a Máltai Szeretetszolgálat zászlaja alatt megvalósít.
Tisztelt Puskás Bálint, hálásak vagyunk a segítő- és szolgálatkészségéért, az alázattal és szakértelemmel végzett munkájáért, a példaértékű magatartásáért, mindazért, amit közösségünk fejlődéséért tesz.
Péterffy Ágnes unitárius lelkész
Antal Árpád és Carol Șanta
Carol Șanta
Carol Șanta meghatározó személyisége közösségünknek, akinek kiemelkedő tevékenysége kapcsolódik városunk sportéletéhez, a sportinfrastruktúra fejlesztéséhez. Figyelemre méltó életpályáját a sportnak és értékei népszerűsítésének szentelte, sportolók és fiatalok generációi számára volt inspiráló példakép.
Az egykori 2-es számú Történelem–filológia Líceum, a jelenlegi Mihai Viteazul Főgimnázium sporttanáraként számos tehetséget irányított, formált.
1982–1993 között az atlétikai olimpiai központ vezetője, sikerült kinevelnie nemcsak Sepsiszentgyörgy, de Románia egyik legelismertebb, legeredményesebb atlétagenerációját.
Jelentős mértékben hozzájárult a város sportinfrastruktúrájának fejlesztéséhez, egyebek mellett az ő érdeme az első világszínvonalú műsalakos atlétikai pálya létrehozása, de a sportcsarnok hitelesített kézi- és kosárlabdapályáinak kialakítása is.
Tanítványai világbajnoki címet szereztek, világrekordot döntöttek, s ezzel az edzők nemzetközi élvonalába került. Ő az egyetlen román, aki átvehette az az Európai Atlétikai Szövetség European Coaching Excellence Award kitüntetését.
Kiemelkedő megvalósításai, városunk hírnevének öregbítése érdemesíti a Pro Urbe díjra.
Az Open Minds Egyesület nevében: Jănel Leaua elnök, Robert Sorin Radu és Adrian Ionescu
