A Volt Politikai Foglyok Szövetsége tagjainak ingyenes gyógykezelés jár egy — az orvos által javasolt — fürdőhelyen, s valljuk be, nem csak elszólás mondatja velünk, hogy ,,üdülni" voltunk, de így is van. A kezelés többnyire kellemes, s ha a szobatárs is ,,jó", és a koszt finom (sem beszerezni, sem főzni, sem mosogatni nem kell tizennyolc napig), igazi nyaralásnak számít, bárhogy is nevezzük.
Eddig csak egy-két napos kiránduláson jártam Szovátán, az épp soron levő osztályomat vittem fürdeni, gyalog át Parajdra s vissza. El sem képzeltem volna, hogy heteket lehet tölteni a Medve-tó mellett anélkül, hogy megfürödnénk benne. Kezelésre utazóknak tíz fürdőt írnak elő, de ez kádas. A sós vizet a tóból szivattyúzzák fel, melegítik a megfelelő hőfokra, jár hozzá masszázs, galvánfürdő, tehát általában napi három kezelés, elosztva úgy, hogy a huszonnyolcat ne haladja meg. Szombat, vasárnap szünnap mindenkinek, és a végén így is fennmarad két-három ,,szabad" nap. Vagyis hamisítatlan lazítás gond nélkül, koszt, lakás biztosítva.
Apropó, lakás. Nem lévén semmi jártasságunk, szobatársammal a Bükk Szálló hűvös (mondhatni: hideg) szobájába kerültünk, ahol nappal is villanyt kellett gyújtani az ablakot teljesen elsötétítő fenyők miatt. Ha kinéztünk, sajnos, a civilizálatlan alkalmi lakók által ledobált mocsok tette kiábrándítóvá a ,,látványt". A többszörösen visszajáró vendégektől lassan megtudtuk, hogy a folyosó másik oldalán lévő szobák naposak, a kilátás onnan gyönyörű. Ha idejében érkezik az ember, kérni lehet a jobbat.
A lift kitűnően működik, hat emeletet szolgál ki, étkezés ugyanazon épület magasföldszintjén. A személyzet minden elismerést megérdemlően, figyelmesen és gyorsan szolgálta fel a finom, jó ízléssel elkészített ételeket. Aki ott evett, tudja, hogy semmiféle túlzás nincs szavaimban.
A Medve-tó partján lévő épületben történő kezelésre visszatérve: lábfájós lévén, nekem csak egy nagy bánatom adódott: a töméntelen sok lépcső, amiből legalább hatvan kikerülhetetlen, hetven pedig ,,fakultatív", vagyis hosszabb kerülő úttal kiváltható. Zuhogó esőben, napsütésben lépcsőzhettünk szorgalmasan, s mondogattuk magunkban: valamit valamiért.
A kezelőben szintén figyelmes, halkan, türelemmel irányító ápolószemélyzet várt. Olyan beteget láttam, aki vélt vagy valós okkal felcsattant, de a fürdősök, pakolást készítők, masszírozók egyszer sem... Amit megjegyeztem ott is (hátha valaki megszívleli): jó lenne, ha a közelben újságot, keresztrejtvényt — urambocsá! —, könyvet árulnának. Így kevesebb lenne a sorára türelmetlenkedve váró ember. Mert nem vagyunk az iskolában, megcsúsznak a kiírt időpontok.
Összefoglalva: mindenkit csak biztatni tudok a szovátai kezelésre, ha az orvos is ezt ajánlja.
Bálint Gyöngyi
