Vidékünkön Pünkösd hava jelenti az igazi gombaszezon kezdetét. Ilyenkor egyre több faj lép színre, az erdőt-mezőt járó gombász általában már nem tér haza üres kézzel. A város gombái is termésbe lendülnek, az évelő taplókon kívül több mint 80 fajt figyeltem meg Sepsiszentgyörgyön ebben a hónapban.
Tövisaljagomba
Latin neve: Entoloma clypeatum.
Kalapja 5–10 cm széles, többnyire púpos, fényes zöldes-, barnásszürke, szárazabb időben mélyen behasadozó. Lemezei hullámosak, szürkések, a spóraportól idősen rózsaszínűek. Tönkje karcsú, néha görbült, csavarodott, belsejét a kukacok sokszor még fiatalon szitává rágják. Húsa rugalmas, enyhén lisztszagú és -ízű. Leginkább tövises rózsafélék (galagonya, kökény, szilva, vadkörte stb.) alatt terem, a nyílt gyepekre soha nem merészkedik ki. Ízletes gomba, mérgező rokonai – például a nagy döggomba (Entoloma sinuatum) – később teremnek.
A városban elég ritka, csak hosszas keresés után sikerült három közterületi előfordulást lejegyezni. A háztáji kertekben, gyümölcsösökben – ahova nincs bejárásom – azonban lehetséges, hogy ennél jóval gyakoribb. Településünk melletti természetes élőhelyein, főleg virágzásban levő galagonyák takarásában terem. Gyűjtése külön műfaj, hiszen előszeretettel fészkeli be magát a sűrű, szúrós bozót alá. Hogy onnan kikotorjuk, gyakran szakad a nadrág, karcolódik a kéz, a szemüveg, lemarad a kalap, a sapka.
Farkas János
(folytatjuk)
