Benedek Elek: A nagyotmondó legény

2009. február 7., szombat, Kiscimbora

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény ember s annak három fia.

Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja leányát s fele királyságát, bárki fia-borja legyen, aki valami olyat tud mondani, hogy azt ő el ne higgye.

Meghallja ennek a hírét a szegény ember, s mondja a fiainak:

— Na, fiaim, eredjetek, próbáljatok szerencsét!

Az idősebb meg a középső fiú azt mondták, hogy ők már csak itthon maradnak, túrják a földet, hanem a legkisebb fiú kétszer se mondatta magának, indult a király városába.

Hát amikor megérkezik a király udvarába, tele van az udvar királyúrfiakkal, hercegekkel, grófokkal, bárókkal, minden rendű s rangú legényekkel. Mondottak azok mindent, egyik nagyobbat a másiknál.

De mondhattak akármit, a király mindent elhitt.

Mikor aztán nagy szégyenkezve mind eltakarodtak, s kitisztult az udvar, fölment a szegény legény a királyhoz, köszöntötte illendőképpen:

— Adjon isten jó napot, felséges királyom.

— Adjon isten, fiam, hát mi járatban vagy?

— Én bizony, felséges királyom, szeretném feleségül venni a királykisasszonyt.

— Elhiszem, fiam, de aztán miből tartanád el?

— Hát van egy kicsi földünk.

— Elhiszem, fiam.

— De van ám két ökrünk is, meg egy tehenünk.

— Elhiszem, fiam, hogyne hinném.

— Hm, de a minapában akkorára nőtt az udvarunkban a trágyadomb, mint egy torony.

— Én azt is elhiszem, fiam, hogyne hinném.

— Azt a nagy trágyadombot a két bátyámmal mind kihordottuk egy talyigán három nap alatt.

— Hiszem, fiam, hiszem.

— Az ám, csakhogy nem a mi földünkre hordottuk, hanem a szomszéd földjére.

— Hiszem, fiam, hiszem.

— Mikor ezt észrevettem, hazamegyek, s mondom az apámnak, hogy mi történt.

— Hiszem, fiam, hiszem.

— Kimentünk négyen, megfogtuk a földnek a négy sarkát, felemeltük, s a trágyát szépen a mi földünkre borítottuk.

— Én elhiszem, fiam, ha nem is mondod.

— Azután bevetettük a földünket búzával.

— Hiszem, fiam, hiszem.

— De aztán nőtt ebből a búzából olyan sűrű rengeteg erdő, hogy olyat még felséged sem látott. Termett ott annyi makk is, mint égen a csillag.

— Hiszem, fiam, hiszem.

— Mondja az apám: ,,Én bizony nem vágom ki ezt az erdőt, hanem veszek egy csorda disznót, s a makkot megetetem."

— Hiszem, fiam, hiszem, hogyne hinném.

— Az ám, de a disznócsorda mellé pásztor is kellett.

— Hiszem, fiam, hiszem.

— Mit gondol, felséges királyom, kit fogadott fel az apám? Felségednek éppen az öregapját.

— Hazudsz, te akasztófáravaló! — kiáltott nagy haraggal a király.

De már most hiába, elszólta magát. Egyszeribe vendégséget hívatott, a leányát összeadatta a szegény legénnyel, nekiadta fele királyságát, s megígérte, hogy holta után övé lesz az egész.

Csaptak aztán nagy lakodalmat, folyt a bor Hencidától Boncidáig. Mindenki kapott valamit, aki odakerült. Én is egy csontot kaptam, azzal elszaladtam.

Itt a vége, fuss el véle!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1358
szavazógép
2009-02-07: Kiscimbora - x:

Farsangi bemutatkozók

A bohóc
Egyet lépek, kettőt botlok.
Szabóm varrta ezt a fodrot.
Kezemben egy sétapálca.
2009-02-07: Kultúra - x:

Cs. Szabó László és a magyar költészet (Olvasólámpa) — Bogdán László

Az elmúlt esztendőkben az erdélyi származású és 1948-ig Budapesten, majd haláláig Londonban élő s a BBC magyar adásánál dolgozó Cs. Szabó Lászlónak több kötete is megjelent hazai kiadóknál, ledolgozandó a hatalmas adósságot, amelyet vele szemben jogosan érezhet az erdélyi kultúra és könyvkiadás. Így jelent meg 2004-ben a Korunk kiadásában az Erdélyi metszetek — Cs. Szabó erdélyi tárgyú esszéválogatása Pomogáts Béla bevezetőjével —, majd 2005-ben a Kriterionnál a Kárpát kebelében, válogatta és az előszót írta Sas Péter.