Legalábbis ez látszik itthonról, ahol a három hét múlva esedékes EP-választások alig jelennek meg a kampányban: az RMDSZ-en kívül jóformán egyik romániai politikai alakulat jelöltjei sem foglalkoznak terveik, elképzeléseik, netán eddigi megvalósításaik ismertetésével, az uniós erőviszonyok és folyamatok bemutatásával, a részvétel jelentőségével. Így leginkább azt a közfelfogást erősítik, hogy az EP-listára nem szélesebb látókörük, programjuk, tettrekészségük miatt kerülnek a román politikusok, hanem bizonyos szolgálataik jutalmául vagy épp azért, hogy eltávolítsák őket az itteni húsosfazéktól. Azt ugyan ma sem tudni, hogy Viorica Dăncilă volt szociáldemokrata kormányfő mivel érdemelt ki két strasbourgi mandátumot – amelyeknek az országra nézve semmilyen hozadéka nem volt, hiszen kilenc évi távollét alatt egy idegen nyelvet sem tudott megfelelő szinten megtanulni, enélkül pedig nehéz nemzetközi kapcsolatokat építeni –, de azt igen, hogy Gabriela Firea azért került idén befutó helyre, mert pártelnöke, Marcel Ciolacu kormányfő eredetileg nem őt akarta indítani a bukaresti főpolgármester-választáson. S habár még távolról sem biztos, hogy visszaülhet abba a székbe, amelyből Nicușor Dan billentette ki négy évvel ezelőtt, Firea egy szót sem veszteget az EP-re.

Vannak, akik szerint ez is volt a Ciolacu–Ciucă páros szándéka az önkormányzati és EP-választások összevonásával: ha már helyi szinten nem tudták egyesíteni a szociáldemokrata és a liberális táborokat (pedig vezetőik között lassan már nincs sem ideológiai, sem erkölcsi különbség, hiszen mindkét párt több plágiummal, illetve korrupcióval vádolt kiskirállyal és hozzá nem értők hadával menetel előre, szemrebbenés nélkül), legalább az EP-választásokról elterelik a figyelmet. Hogy miért gondolják ezt sikeres stratégiának – hiszen a cél az összesen 33 romániai mandátum legalább felének elnyerése, ami nem sok, jelenleg 18 az övék –, az rejtély. Az viszont világos, hogy elszámolni eszük ágában sincs: a jelenlegi EP-képviselők teljesítményéről keveset tudni. Külső elemzésekből tudhatja meg, akit érdekel, hogy a legaktívabbak Dacian Cioloș emberei voltak az elmúlt években, Romániában azonban a liberális buzgómócsing Rareș Bogdan a legismertebb, aki az európai parlamentben főleg távollétével tűnt ki. Egészében véve az Európai Unió és intézményei a román politikusok nyilatkozataiban vagy pénzforrásként jelennek meg, vagy pedig a kényelmetlen szabályok, intézkedések (például a rossz kormányzás okozta túlzott deficit miatti megszorítások) kútfejeként: mikor hogy kívánja a helyzet.

Az EP-választásokat övező csendet csak még feltűnőbbé teszi, hogy Mircea Geoană után Nicolae Ciucă is megkezdte az elnökválasztási kampányt. Nem hivatalos még egyik sem, de most valószínűleg többen veszik az üzeneteiket, mint a következő kampányban fogják, amit a nyári szabadságokra időzített a kormány. Az EP? Megtelik úgyis.

Nicolae Ciucă választási kampányban. Fotó: Facebook / Nicolae Ciucă