Gordiusz félig lehunyt szemmel, lustán dorombolt. Az ismeretlen nő, aki ajtót nyitott a csöngetésre, éppen a hízelkedő macska fülét vakargatta leguggolva. Gordiusz odadörgölődzött a lábához, majd lefeküdt a lábtörlőre, amit kellemesen átmelegített az őszi nap.
– Pszt! – hallatszott a ház sarkából.
A hentergő macska a pisszegésre ügyet sem vetve, lassan felemelte két mellső mancsát. A nap erősen tűzött, ezért szorosan behunyta a szemét, a vakargatástól pedig teljesen elálmosodott.
– Pszt! Hé! Már! Hééééé! – türelmetlenkedett az árnyékból a hang. Gordiusz erőt vett magán. Kelletlenül feltápászkodott, megrázkódott és elinalt. Vissza sem nézve futott a ház sarkáig, ahol befordult, majd azonnal megtorpant, mintha egy tükörbe ütközött volna.
– Mi tartott ilyen sokáig? Már azt hittem, ott alszol el az ajtóban! – kérdezte dühösen a tükörképe.
– Annyiszor mondtam már neked, hogy az emberek nem sakkfigurák. Nem lehet velük játszani. Ezt teljes átéléssel kell csinálni – felelte Gordiusz.
– Mit szereztél?
– Gyere, megmutatom! – húzta ki magát büszkén Priusz, és a két, látszólag teljesen egyforma macska egy közeli bokor mögé futott. A rejtekhelyen egy nagy csupor tejföl hevert félig a földre borulva.
– Szuper! – örült meg Gordiusz.
– Ki legyen az első? – kérdezte a szája szélét nyalogatva Priusz.
– Tegnap én voltam, úgyhogy most te jössz. De légy szíves, tényleg csak a felét edd meg, ne úgy, mint amikor azt a rúd kolbászt sikerült szereznünk...
– Persze, persze, tudom, tudom – hadarta Priusz, miközben félig már bedugta a fejét a csuporba, így ezt nem is igazán lehetett érteni a zajos lefetyeléstől. A tejföl gyorsan fogyott, de ezúttal igazságosra sikerült az osztozkodás. A két macska jóllakotton hevert el a lehullott levelek között.
Priusz és Gordiusz szokásos módszere volt ez. Kinéztek maguknak egy rokonszenvesnek tűnő házat, Gordiusz felnyújtózva nekitámaszkodott az ajtófélfának, az ikertestvére felfutott a hátán és hosszan megnyomta a csengő gombját. Amíg a csengetés hangja elhalt, Priusz a falak mentén hátraszaladt, egy nyitva hagyott ajtón vagy ablakrésen beosont az épületbe, és megkereste a hűtőt, esetleg az éléskamrát, hogy ennivalót rángasson ki a kertbe. Gordiusz mindeközben dorombolással és törleszkedéssel foglalta le a bejáratnál a háziakat, majd hátul többé-kevésbé igazságosan megosztoztak a zsákmányon.
(Végvári Imre: Jövőmenők – Priusz és Gordiusz. Ecovit Kiadó, 2016)
(részlet)
Végvári Imre Jövőmenők című könyvét idén ajándék könyvként kapják a sepsiszentgyörgyi I. osztályosok a Könyvkelengye program keretében. Az íróval találkozni és dedikáltatni május 24-én, pénteken 11 órától és május 25-én szombaton 12 órától lehet a SepsiBookon. Olyan 6–12 éves olvasókat várnak, akiket érdekel a jövőkutatás, a különböző izgalmas kütyük és az időutazás rejtélye.
