Minden egyes új kihívásnak két szélsőséges végkimenetele lehet, éspedig sikerül vagy nem. Az „esély” lehet egy pozítiv változás vagy eredmény elérése, a másik véglete pedig lehet a „veszély”, ami negatív kockázati tényezőt rejt magában. Ezért is megfontolandó minden lépésünk, döntésünk, hiszen választásainknak következménye van.

De ha a lehetőségeket mindig csak kihívásként fogadnánk, akkor már elejétől kezdve tudatában lennénk annak, hogy siker vagy sikertelenség érhet. Ami nem feltétlenül baj, hiszen a kudarcból is tanulhatunk, annak is megvan a létjogosultsága. Megpróbálva, kipróbálva az adott lehetőséget, megtanulhatjuk, hogy érdemes-e továbbra is azt választani vagy sem. Ez lehet a kudarc tanulsága.

Abban az esetben, ha kikerüljük az új esélyek kínálta kockázatokat, amellett döntünk, hogy minden marad a régiben. Megmaradunk a komfortzónán belül, a kényelmes ismert területünkön, ami egyfajta biztonságérzetet ad. Viszont itt nem történnek nagy felismerések, nem gazdagodunk sem új tapasztalatokkal, sem új eredményekkel, ami azt jelenti, hogy megálltunk a fejlődésben, stagnálunk. Pedig mindig lehet(ne) akár jobb is. Az élet pedig halad tovább, nélkülünk.

Új tudás megszerzése, új barátok, új munkahely, új élethelyzetek, új nézőpontok – mind olyan változások, melyekkel bővíthetjük élményeink tárházát. Nem kell fenekestül felforgatnunk az életünket, hiszen ami jó és tápláló benne, azt továbbra is fenn kell tartani. De megrekedni egy szinten (vagy egy élethelyzetben akár) lélekrombolóvá válik egy idő után, hiszen a lelket/szellemet a tapasztalás, a kreativitás, a fejlődés teszi egésszé/egészségessé, ugyanis éppen a kihívások lehetnek azok a mozgatórugói életünknek, melyek frissen, elevenen és áramlásban tartanak, illetve lehetnek a csodák forrásai.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó