Sepsiszentkirályi Imre Sámuel szabómester tekintélyes embernek számított falujában, annak elöljárói kezességet vállaltak fiáért, Imre Jánosért, aki felszabadult szabólegényként szándékozott 1852-ben Havasalföldre vándorolni. A kor szokása szerint az inaséveket kitöltött legények egy vagy több évre a mesterség tökéletesebb elsajátítása végett vették kezükbe a vándorbotot.
Sepsiszentgyörgyön is sok mesterember próbált a jobb kereseti lehetőség reményében munkát találni. Az egész Monarchia területéről érkeztek szászok, szlovákok, szlovének, szerbek, horvátok és sokan mások, kiknek neve még ma is fellelhető a lakosság körében. Imre János esete mégis különbözött, mert a forradalom után még szigorú vámon kellett átmennie annak, aki a Monarchia területét akarta elhagyni. Falustársai azért, hogy biztosan visszatérjen, kezességet vállaltak érte a következőképpen:
,,Kezes Levél — melynek erejénél fogva alatt írók kezességet vállalunk idevaló östörsökös és születésű Imre Sámuel törvényes fia, Imre Jánosért, ki is eddig is a belső honba szabó mesterség tanulásába gyakorolta magát, és eddig törvényes szabadalma ideje kitelvén és új szabadalom szükségeltetvén, mikorra nézve kezességet vállalunk érette minden javaink lekötése mellett a törvénybe kitéve lévő 200 kétszáz pengő rénes forintokig. Sepsi Szent Király 1 november 1852. Kiss Mihály kezes, Imre István kezes."
Személyes leírását a szabadalomlevélből veszik:
„Unitéria vallása, jójellemű, utazik át a Tömösi Vámon. Ideje 15 éves, termete közepes idejéhez képest, képe haloványszín piros, haja gesztenye színű, szemei kékek, szája szabályos, orra kevéssé tonka forma, különös jele, a feje hátsó szegén forradás. Születési helye Sepsi Szent Király, tartózkodási helye a belső hon, foglalkozása szabó mesterség. Hogy a fennebbi kezesek, úgy szintén a szabadalomért folyamodó falunk béliek, birtokos, becsületes jó jellemű személyek legyenek azoknak igazáról ezennel bizonyítunk tulajdon neveink és falunk pecsétje alatt, a fennebbi napon és évben: Kiss Péter bíró, Száraz György esküdt, Kerekes János notárius."
A kezesség értéke óriási pénz volt, amelynek lekötése egy jól működő faluközösség tiszta erkölcsét és élni akarását bizonyítja. Jó kereseti lehetőséget kínálhattak az ipar útján induló legénynek, és valószínű, már régebb külhonban dolgozó mesteremberek hívták, és vállaltak érte kezességet ott is... A vándorévek letelte után a hazatért mesterlegények szorgos munkájukkal a közösség anyagi felemelkedését biztosították. Működött az egymásért való tenni akarás, tiszta erkölcs, amit a mai világban szinte képtelenségnek tartunk.
