Miután a győzedelmes kormánypártok eltüntették György Ervint, a prefektust, és most a többi magyar tisztségviselőt akarják eltüntetni, hát éppen ideje volt nekünk is az eltüntetések miatt ellentüntetni. Ha már a köztisztségviselőknek reménytelen megnyilvánulniuk, mert úgysem kapnak nagyobb fizetést, ők is részt vehettek volna a vasárnapi megmozduláson.
Végre nagy egyetértés mutatkozott a civil szereplők és politikai képviselőink között. Jobb lenne, ha a választásokat is az egyház szervezné, mert akkor többen mennének el szavazni. Most sokan kitüntették jelenlétükkel a tüntetést. A költő szavait parafrazálva, hogy ti. „Nekünk Mohács kell", mondhatnám, hogy: nekük román prefektus kell! Mert akkor felébredünk délibábos álmainkból, és esetleg még össze is tudunk tartani. Bár esetleg korábban is ráébredhettünk volna arra, hogy mi lesz az eredménye az állandó széthúzásnak. Másképp alakulhatott volna minden, ha sokkal többen elmegyünk szavazni is. Itthon mondhatjuk a magunkét, a többség nem érti, mert ugyebár nem az állam nyelvén mondjuk. Ha meg kivisszük például az Európai Parlament elé, azok még annyira sem értik. A román képviselők azt fogják mondani, hogy ezek itt ni, elvesztették a választásokat, és akkor mit akarnak? És az „europarlamenterek" szokás szerint igen-igen fognak csodálkozni, és ők is azt kérdik: valóban mit akarunk? Autonómiát? Azt meg minek, mikor azt is hallják közben, hogy nálunkfelé milyen jól meg vannak oldva a nemzetiségi problémák. Ha ez sem elég, akkor úgy tesznek, mint Dragoş Florin David brassói képviselő, aki azt az ijesztő kérdést tette fel Strasbourgban, hogy: „hova jutnánk, ha az egymilliónyi román munkavállaló autonómiát kérne Spanyolországban?" Ezzel nem a román munkavállalókat akarta elijeszteni a spanyolországi autonómia kérésétől, hanem az EP képviselőinek egy részét. Gondolom, a spanyolokat nem tudja megijeszteni, mert náluk elég jól működő autonómiák vannak. „Az Európai Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy átfogó kisebbségvédelmi politikát érvényesítsen, de a hátrányos megkülönböztetéssel szemben fel tud lépni" — mondta az EU igazságügyi biztosa, Jacques Barrot. Fölöttébb érdekes! Tehát ha több százezren sérelmeznek egy dolgot, azt nem tudják orvosolni, de azt igen, ha valakinek véletlenül, vagy készakarva, rálépnek a tyúkszemére. Egyéni joga mindenkinek a saját tyúkszeme védelme. Csak azt mindenkinek külön-külön kell kérnie. Sok állampolgár közös óhaját nem lehet teljesíteni. De mindenki kis gondjával szívesen foglalkoznak. Gondolom, azért, mert ahhoz nagyon sok ember kell, és azoknak lesz elfoglaltságuk, jó megélhetésük is belőle.
