És fáj vagy sem, de a döntést el kell fogadni, és ami ennél is fontosabb, le kell vonni a tanulságokat. A vasárnapi voksolás ugyanis több lehetséges következtetéssel is szolgált mind a közel két évtizedig sokat emlegetett magyar–magyar versennyel, politikai pluralizmussal, alternatíva felmutatásával, mind a kampány során bőven felhozott román nacionalista előretöréssel, a szélsőségesek esetleges helyzetbe kerülésével kapcsolatosan.

Előbbi kapcsán talán a legfontosabb következtetés, hogy ideje belátni: a kísérletezések ideje lejárt. A magyar választópolgárok megunták az újabb és újabb politikai köntösben érkező alternatívát, az egyeduralom megtörését szajkózó, de valójában csak a közmondásos sült galambbal kecsegtetők üzeneteit. Semmi sem beszédesebb, mint az eredmény, a megvalósítások, illetve azok esetében, akik még nem kaptak esélyt a bizonyításra, a konkrét, megvalósítható, reális elképzelések. Az emberek ezt várják azoktól, akiket a különböző döntéshozatali fórumokba kívánnak juttatni szavazataikkal, és ezt vasárnap a napnál világosabbá tették. Azt is ideje tudatosítani: az ellenfél szapulásának, helyenként alpári letámadásának, bírálatának, az olcsó személyeskedésnek, a mocskolódásnak nincs helye Székelyföldön, Erdélyben.

Tévedés ne essék: az RMDSZ közel teljes uralma a székelyföldi önkormányzatokban, illetve Erdély-szinten a magyar–magyar versenyben aratott lehengerlő, elsöprő győzelme ad okot némi aggodalomra. Ellenzékre szükség lenne, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a másik oldal nem volt képes életképes alternatívát felkínálni, meggyőzni az embereket arról, hogy kiérdemelnék a bizalmat. Hogy a magyar–magyar színtéren felálló szövetségi „szinte” egyeduralom hová vezet, azt a jövő eldönti, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a lehetséges alternatíva számára a vonat hosszú időre elment.

Ami a román szélsőségesek előretörését illeti, szintén a vasárnapi voks nyomán kiderült: nem eszik oly forrón a kását. „Kis magyar világunk” kereteiből kissé kilépve azt is láthatjuk, a gyakran bírált román közvélemény helyzete sem reménytelen, nem oly könnyen megvezethető, amint azt többen próbálták beállítani. A hangos odamondás, a folyamatos botrányok, összeesküvés-elméletek pufogtatása, az üres igazságosztó kijelentések, a közhelynél is elcsépeltebb elit- és hatalomellenes acsarkodás, a hangzatos, de tartalom nélküli üzenetek csak ideig-óráig képesek növelni a nemzet megmentőiként pózolók ázsióját, majd érkezik a nyers valóság. Ez utóbbi pedig azt mutatja: távolról sem oly csillogó és vakító a románok megmentését ígérő „üstökös”.

Összegezve: június 9-e vitán felül megmutatta, hogy egyrészt hatalmas tévedés lenézni, alulértékelni a választópolgárokat, másrészt: a legharsányabbnak lenni a restiben lehet menő, ám az urnáknál több mint kevés.

Fotó: Facebook / RMDSZ