A csiperkék nemzetsége az egyik legismertebb, legnépesebb a gombák világában. Több száz csiperkefajt írtak le, Székelyföldön eddig 24 csiperkefajról van közölt adat (Pál-Fám, Moeszia, 2023), Sepsiszentgyörgy területén pedig 12 fajt sikerült felkutatni. A város területén, forgalmas autóutak mentén talált csiperkeféléket étkezésre ne gyűjtsük, mert felhalmozzák a toxikus nehézfémeket, ami a Sepsiszentgyörgyön nagyon gyakori ízletes csiperkénél a legerőteljesebb.
Ízletes csiperke
Latin neve: Agaricus bitorquis.
Pogácsa alakú kalapja részben már a talaj felszíne alatt kifejlődik, majd amikor napvilágot lát, elkezd kiterülni, ilyenkor akár 10–15 cm széles is lehet. Felületére gyakran talajrészecskék tapadnak. Legfontosabb ismertetőjele a széles, kettős gallér (a bitorquis jelentése két gallér). Húsa vastag, kemény, megvágva kissé vörösödhet, kellemesen csiperkeillatú.
A lakott területek egyik jellegzetes gombája, valósággal keresi az ember közelségét. Ritkán találkoztam vele városon kívül, akkor is olyan helyeken, ahol az emberi tevékenység már alaposan átformálta a tájat (szántóföldön, mezei utak mentén, kerítések mellett). Igénytelen faj, nem érzékeny a szennyeződésre, a bolygatásra, sőt, a szárazságot is jól tűri. Bárhol megjelenik, még az aszfalt rései között is, csak maréknyi szerves anyagban gazdag földet találjon magának. Előszeretettel tanyázik az út- és járdaszéleken (ezért is hívják a franciák, angolok „járdagombának”), ami azt bizonyítja, hogy a télen elszórt só és egyéb csúszásgátló anyag sem okoz neki különösebb gondot. A gombavilág izompacsirtája, növekedés közben meghökkentő erőmutatványokat képes produkálni. Az útját álló követ, törmeléket vagy burkolatdarabot gyakorta felemeli helyéről.
Farkas János
