A dédapja festett, és más művészetekben is kipróbálta magát, ezért valószínűleg ő is örülne annak, hogy gazdasági szerepének megszűnése után ilyen rendeltetést kapott ez az épület – mondta továbbá a vendéglátó, majd arról beszélt, hogy vidékünkre inkább a háromosztatú csűrök jellemzőek, míg az övé kétosztatú és jó magas, így a mai képzőművészeti alkotások jól beleférnek. „Számomra nagyon fontos, hogy az épített örökséget próbáljuk megtartani, megtölteni élettel és továbbadni. Én meg tudom élni a dédnagyapám történetét, és bízom benne, hogy a gyerekeim is belakják majd ezt a csűrt az ő elképzeléseik alapján, akár visszatérve oda, ahol a dédnagyapám is kezdte, hogy bivalyok lesznek a csűrben” – fogalmazott. Ezután reményét fejezte ki, hogy mindenki számára szemet és lelket gyönyörködtető a mostani kiállítás, majd köszönetet mondott a barátoknak, ismerősöknek a csűrgaléria kialakításáért és a kiállítások szervezéséért, valamint családjának azért, hogy támogatják az ő „csűrös elképzeléseit”. Hozzátette: jó érzés volt látnia a csűrben a ház-szobrokat, amelyek a családot jelentik, a családokból lesznek a nagyobb közösségek és az egyház, a szalma pedig a lelket jelenti, mely talapzatként megtart bennünket.

Ezután Rizmayer Péter képzőművész, a kiállítás kurátora köszöntötte a nagy számban megjelent érdeklődőket „Háromszék egyik legszebb kiállítóterében”, melynek egyik legfontosabb célja közelebb vinni a kortárs képzőművészetet az emberekhez. „Szerintem mindenki érzi, hogy itt milyen szerves egészet alkot a tér a kiállított szobrokkal” – mondta, majd a műalkotások egyszerű és nyers voltáról faggatta a művészt, aki „komoly szobrászati tanulmányok után kezdett el talált tárgyakkal foglalkozni”.

Az egyszerűség a művészetben nem elsődleges cél, mert akkor mindenki ezt keresné, inkább csak végzi az ember a munkáját, és néha eljut ide – mondta Éltes Barna, aki szerint a kortárs művészet eltávolodott az élettől, lassan már csak azok az emberek járnak kiállításmegnyitókra, akik sokszor voltak hasonló rendezvényeken, vagy akik ugyanazzal foglalkoznak, és egymás kiállításait látogatva dicsérgetik társaikat. Ez szerinte szomorú, mert a művészet az életből nőtt ki, azzal szervesen összekapcsolódik. „Volt egy élettér, egy gazdaság, és például az ember, aki a lovakat megvasalta vagy a jármot megfaragta, igényelte azt, hogy a végébe belevigyen egy apró díszítést, amiről úgy gondolta, hogy szebb lesz tőle a járom. Anélkül is betöltötte volna rendeltetését az a bizonyos tárgy, de ő igényelte ezt a finomságot” – fogalmazott a művész, majd kifejtette, hogy a díszítések által valahogyan lelket adott a mester ezeknek a tárgyaknak, és ott kezdődött a művészet. Hozzátette ugyanakkor, hogy mindenki természetesen végezte a munkáját, nem azért, hogy megtapsolják érte.

„Hogyne indult volna a csűrből a művészet, amikor régen az állatokból éltek az emberek. Amikor például szülni kellett az állatnak, napokig az istállóban várt erre a gazda. Ha többen voltak, beszélgettek, ha egyedül volt, gondolkozott. És kitalált, majd faragott azután egy olyan tornácot, amelynek nem volt előképe. Mert akkor még egységben voltunk a természettel” – fogalmazott a művész. Arról is beszélt, hogy Brâncuși szerint a művészetben nem szabad idegeneknek lenni. „Az nem járható út a közönség felé, hogy van egy intézmény, egy nagy lépcső, óriási kapu és kilincs, és ki van írva, hogy meddig lehet azt látogatni” – mondta, hozzátéve, hogy az egyszerű embereket mindezek elriasztják, ezek azok a bizonyos idegen elemek. A művészet és az élet egy, ezért „amióta a viseletet elhagytuk, viselkedni sem tudunk” – mutatott rá.

Ezután köszönetet mondott a házigazdának a kiállítás befogadásáért, és elismerő szavakkal illette a kurátort a tér berendezéséért.

A megnyitón elhangzottakat Dombi Rózsa által énekelt népdalok foglalták keretbe. A csűr előtt és mögött, a gyümölcsöskertben is voltak még kiállított műtárgyak, amelyeket mind megtekinthettek az érdeklődők, majd kínálmációval ért véget a rendezvény. Az árkosi csűrgaléria második kiállítása őszig látogatható.