,,A magyarság kollektív tudata a megvert és megalázott gyermek lelkületét szimbolizálja, amely a mindent kibírok dacosságában nyilvánul meg, egy idő után azonban megadó viselkedésbe, önfeladó magatartásba megy át. A kollektív tudat nem pusztán szellemi örökség vagy alkati sajátosság, hanem a hatalmi viszonyok függvénye. A magyarok vélt vagy valós vétkeitől terhelt kollektív tudattal szemben ott van a nagyhatalmi erőszak táplálta, erőt és büszkeséget sugárzó amerikai életszemlélet.
Az amerikaiak emelt fővel, gátlástalanul járnak-kelnek a világban, holott történelmük alig kétszáz esztendeje alatt mérhetetlenül sok vér tapadt a kezükhöz, s rengeteg bűnt követtek el más népek ellen. A magyarok a szülőföldért és a szabadságért vívott harcuk nagy részét elvesztették. Ezeket a keserű történelmi tapasztalatokat a közösségi tudat igyekezett feldolgozni vagy elfojtani, a trianoni csapást követően azonban kollektív tudatzavar lépett fel, amely máig tartó válsághelyzetet teremtett a néplélekben: nemcsak tudomásul vette és elfogadta, hanem saját kollektív tudatává tette elnyomóinak elvárásait. A magyarság kollektív tudata tehát nem a maga útját járja, hanem idegen önkény köré szerveződik, idegen érdekeket, gondolatokat, szándékokat próbál sajátunkként elfogadtatni. Bár sokszor beszélünk ugyan az »ezeréves államalapítás«-ról, »kultúrfölény«-ről, igazságot és elismerést követelve magunknak, cselekvés helyett mégis idegen pártfogók segítségéről álmodozunk. Az új történelmi helyzet, a nagyhatalmi érdekek változása visszahat a magyarság kollektív tudatára, hiszen amíg a közelmúltban a határon túli magyarság szellemi vezetőrétege a nemzettudat feladását szorgalmazta, és ehhez kötötte a diplomák osztását, addig napjainkban az utódállamokban a kisebbségi pártok kormányzati szerepet vállalnak. A változások a kollektív tudat erősödéséhez, letisztulásához vezetnek, még annak ellenére is, hogy a kisebbségi pártok jobbára csak díszletként szolgálnak az adott államok politikai palettáján. A magyarság Trianon okozta tudatzavarára rakódott még a hazugsághegyeken, féligazságokon, félremagyarázásokon nyugvó kommunizmus öröksége, amely az emberben meglevő legalantasabb ösztönökre építkezett: a tolvajlásra, hazugságra, gyűlöletre, hiúságra, irigységre, kegyetlenségre, besúgásra. Ezekkel a tulajdonságokkal volt pótolható az ész, a tehetség, a kitartás hiánya. A kiüresedő nemzettudat következtében évente egy százalékkal csökken a határon túliak között a magukat magyarnak vallók száma." (dr. Hódi Sándor)
Iszonyú nehéz, veretes, de igaz szavak. Itt tartunk, vagy talán még lennebb is, főként itt, ,,benn", az ,,anyaországban". Mit lehet tenni? Nagyon régóta csak erről beszélek: 1. Magunkat rendbe tenni, testünket karban tartva, lelkünket megtisztítva. 2. Ilyen állapotunkat elérvén hasonszőrű társakat keresve (legkisebb közös többszörös!) közösségbe tömörülni, mert csak valamely gondolatazonosságot mutató csapat (kiesemberek koalíciója!) hordozhatja magában a megújuló kollektív nemzettudat csíráját. 3. Nem fecsérelve az időt azonosat akarni (nagyon fontos, a közös és céltudatos akarat hihetetlen csodákra képes!), és tenni (,,Tedd a jót és beszélj róla"). Igen, beszélni, tudatni róla. Ez nem dicsekvés, hanem elengedhetetlen a mai, média uralta világban. 4. Hinni rendületlenül és rendíthetetlenül Benne, és abban, amit teszünk. Elengedhetetlen. 5. Szeretni. A szeretet ereje elemi, hegyeket elmozdítani képes. Mindennek motorja. A gonosz egyetlen ellenszere, hisz gyűlöletünkkel csak erősítenénk azt.
Hát ennyi, ,,csupán" ennyi a recept. Ám a recept szó latin gyökere annyit jelent: végy! Végy hát erőt magadon, embertársam, ki magyarnak születtél, vagy annak vallod magad, és jer velem. Vár az út, az egyetlen járható. ,,Fel hát, az útra, társaim, siessünk!"
