Amikor elérkezik az idő, s a negyedik osztály végén a magvető búcsúzik a tanítványaitól, akkor mindig feltevődik a kérdés, hogy mivel kell feltarisznyálnia a reá bízottakat.
Ahhoz, hogy méltó módon búcsúztassam diákjaimat, elég, ha a magyar történelmi arcképcsarnokot áttekintem, s máris eszembe jut, hogy kik azok, akiknek hősies cselekedetét szellemi táplálékul továbbadhatom. Ezután rögtön adódnia kell a következő kérdésnek, hogy milyen emberekkel szeretnék találkozni tíz év múlva. E két kérdés alapján azonnal megválaszolhatom, hogy öntudatos, becsületes, jóravaló emberekkel kívánok találkozni, akik felnőttként is méltóak lesznek őseink örökségére. Ezért olyan szellemi hagyatékkal kívánom feltarisznyálni tanítványaimat, amelyhez gyökereik révén igazán kötődnek.
A ballagó kisdiákok egyik könyvajándéka a Háromszék napilap jóvoltából Sombori Sándor Gábor Áron című regénye; azt gondolom, hogy egy tízéves gyermek számára épp megfelelő szellemi útravaló. A másik a Legendák a magyar történelemből című történelemkönyv, amely szintén felkeltheti érdeklődésüket a dicsőséges magyar múlt iránt; ezt a kiadványt olyan vállalkozók pénzbeli adománya segítségével sikerült beszereznem, mint a Hu-or írószerbolt és a Gecse pékség. Biztos vagyok benne, hogy tanítványaim hálásak lesznek a méltó útravalóért. Aki gyakran emlékezik, az nem él gyökértelen – őrzi a mondás. Ahhoz, hogy tudjuk, melyek a reánk váró feladatok, fel kell lapoznunk nagyjaink hagyatékát. Ezeket a feladatokat közösen kell közvetíteni a jövő nemzedékeknek, mint ahogyan azt jelen esetben tették jó szándékú adakozóink, akik segítettek feltarisznyálni a tovább indulókat igazi kincsekkel.
Jakab Anna
