Jól választott, aki a péntek délutáni rekkenőségben benyitott a Magmába: nem csak lehűtött kiállítótér, majd jótékony fröccs fogadta, hanem egy különleges, dokumentarista tárlat is, amely a nyolcvanas évek hazai művészeti útkeresésének meghatározó pillanatait mutatja be. A szocializmus szorításából a művészek alkotásaikkal is keresték a kiutat, ezt példázzák az erdélyi városokban szervezett tárlatok – ezek közt kiemelten az 1981-ben Sepsiszentgyörgyön rendezett első Medium –, illetve az egyéni és csoportos akciók. Ennek lenyomatai, dokumentumfotói láthatók a Magmában úgy, ahogy azt e kor kutatójaként Mădălina Brașoveanu kurátor elrendezte. Kiállító művészek: Antik Sándor, Baász Imre, Rudolf Bone, Ioan Bunuș, Elekes Károly, Ferenczi Károly, Garda Aladár, Dorel Găină, Gerendi Anikó, Jovián György, Kerekes Ujvárossy Gyöngyi, Kovács Karoy, Krizbai Sándor, Nagy Árpád, Onucsán Miklós, Dan Perjovschi, Radu Procopovici, Decebal Scriba, Szabó Zoltán, Szörtsey Gábor és Ujvárossy László.

A kiállítás ismertetőjében Mădălina Brașoveanu úgy fogalmaz, e tárlat kiindulópontját a Túlságosan zajos magány – a nagyváradi 35-ös Műhely és a marosvásárhelyi MAMŰ Csoport rendhagyó alkotói gyakorlatai 1978–1989 című, 2022-ben megjelent könyv alapját jelentő kutatások képezik. „A kiállítás válogatás azokból művekből és dokumentációs anyagokból – hangsúlyozza –, amelyek bemutatják két alkotóközpont köré csoportosuló művészek rendhagyó kiállításait, akcióit és munkásságuk epizódjait.” A tárlat célja „reflektálni a művészek sokrétű tevékenységére és azon törekvéseire, hogy a hagyományos médiumoktól eltávolodva megújítsák a vizuális formanyelvet, valamint hogy bemutassa a fizikai, társadalmi és konceptuális terek sokféleségét”, amelyeket a művészek egy „döntően konformista” társadalmi, illetve szakmai közegben hoztak létre, amelyet nagymértékben áthatott a kor hivatalos ideológiája.