Berlinben előbb felrobbantották, most pedig újjáépítik a történelmet. Impozáns kastély épül újból a lebontott egykori keletnémet Köztársasági Palota (Palast der Republik), illetve azt megelőzően évszázadokon keresztül ott állt, de a kommunista hatóságok által lerombolt, volt királyi palota helyén.
Az új berlini kastély (Berliner Stadtschloss) felépítésének végleges tervéről hosszú huzavona és többéves vita után a múlt év végén döntött egy építészekből és politikusokból álló nemzetközi zsűri, a benyújtott pályázati munkák közül egyhangúan Francesco Stella vicenzai olasz építész nagyra törő, de mégis kompromisszumos pályázatát fogadva el.
A tervek szerint az építkezés 2010-ben kezdődik, s Berlin szívében, a Spree partján, a múzeumok szigetén 2013-ra állhat az új palota, amely ― szemben a híres egyetemmel ― majdani kulturális és tudományos központként a Humboldt-fórum nevet kapta. A 65 éves olasz építész szerint az impozáns épület magán viseli majd a hajdani Hohenzollern-kastély pompáját, illetve legfőbb elemeit, köztük a barokk homlokzatokat és a kupolát.
Az egykori királyi kastély megmaradt második világháborús romjait a volt NDK-vezetés szó szerint felrobbantotta, hogy véglegesen megszabaduljon a múlt emlékeitől. Helyére pedig felépítette azt a bronzszínű üveggel burkolt, hatalmas betonépületet, amely 1976-tól a kommunista hatalom központja, s a kelet-berlini városkép meghatározó eleme volt. Abban mindenekelőtt a volt NDK-s parlament, a Volkskammer kapott helyet, továbbá számos színház- és hangversenyterem, s megannyi étterem és tekepálya. Az építményt annak idején több gúnynévvel is illették, így hívták ,,Ballast der Republiknak" a rendkívül magas építési költségek miatt, továbbá Palazzo Prozzónak, majd Honecker után ,,Erich lámpaboltjának" a mennyezetről lelógó több száz világítótest miatt. A kommunista rezsim 1989-es összeomlásáig a palotában valósággal pezsgett az élet, a parlamenti ülések mellett pártkongresszusokat, sőt, az azt kiérdemlőknek esküvőket is tartottak ott.
A hírhedt berlini fal leomlása, illetve az ország újraegyesülése után a berlini lakosság véleménye megoszlott arra vonatkozóan, hogy lebontsák-e az egykori NDK-s történelem egy részét jelentő épületet, amelyet 1990-ben már bezártak falainak azbeszttel való szennyezettsége miatt. A volt Palast der Republik azután még több mint tíz évig árválkodott üresen és csupaszon a Schlossplatzon, míg végül győzedelmeskedtek azok az erők, amelyek a lebontás mellett foglaltak állást. A volt kelet-berliniek nagy részének vérzett a szíve az egykori köztársasági palotáért, s sokan úgy vélekedtek, hogy a lebontással ismét egy darabka NDK-történelem vált semmissé. Berlin nyugati felében persze éppen fordítva látták az egészet. A Bundestag végül 2003-ban mondta ki a bontásra vonatkozó döntést. A munka 2006-ban kezdődött, s az utolsó mementóként megmaradt két szárnyoszlopot tavaly robbantották fel. A bontás több mint haminc millió euróba került, s mintegy húszezer tonna acél és 54 000 tonna beton omlott a porba.
A német parlament erre vonatkozó határozatában ugyanakkor kimondta azt is, hogy a berlini Schlossplatzon az egykori Hohenzollern-kastély utódját kell felépíteni, jórészt az eredeti alaprajzzal és a barokk homlokzat felállításával, de modern belső terekkel, múzeummal és könyvtárral. A berliniek ― ha semmi nem jön közbe ― a Schlossplatzon a ,,múlttal", a második világháború előtti palota modernizált változatával találkozhatnak majd. Egyébként az igazi ,,előd" 1443-ban nyitotta meg először kapuit, s azt a Hohenzollerek ― Andreas Schlüter vezényletével ― 1716-ban építették át barokk stílusban. A második világháborús bombázások a palotában csak kisebb károkat okoztak, az NDK-s hatóságok azonban a kisajátítás után, 1950-ben könyörtelenül felrobbantották azt.
A zsűri döntéséről immár nincs helye a vitának, s az érzelmeknek sem. Franco ― azaz Francesco ― Stella az évszázad berlini projektjét építi, amely egyben a második világháborút követő időszak legfontosabb berlini kulturális tervezete is. Az olasz építész pályázata ― mint az indoklás hangoztatta ― kiválóan ötvözte a régit és az újat, az egykori Hohenzollern-kastély rekonstrukcióját és a legkorszerűbb művészi elvárásokat, s eleget tesz Berlin városépítészeti követelményeinek, mindent összevéve pedig a parlament erre vonatkozó korábbi határozatának. Nem véletlen, hogy Stella pályázata harminc benyújtott munka közül lett a nyertes.
Az új Berliner Schloss ― amely mindenekelőtt impozáns kiállítási termeknek és könyvtáraknak, valamint egyéb rendezvényeknek ad majd otthont ― az egykori kastély négy barokk homlokzata közül hármat ,,örököl". A porosz királyok egykori palotájának hasonmását a tervek szerint véglegesen 2014-re rendezik be.
Berlin szívében ― egy kis ,,kihagyással" ― újjáépül a történelem. A berliniek pedig mostantól egy külön kiállításon már ― vagy egyelőre még ― a tervekkel barátkozhatnak.
Pietsch Lajos
