A Baróti Szabó Dávid Középiskola friss érettségizőjeként annyi minden érdekelte, hogy nem tudta, milyen egyetemet végezzen. Kiváló eredményeinek hála több helyre is bejutott, ám végül Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és Közkapcsolatok szakán tanult tovább. Élete egyik legjobb döntésének tartja, hogy amellett tette le a garast, mert ott volt, kitől tanulnia, és szívesen is tanult (öt éven át ösztöndíjas volt), tanárai több szakma iránt felkeltették érdeklődését. Az egyetem elvégzését követően egy tőzsdeoktató cégnél kezdett dolgozni. Ez is jó döntés volt, mert tanult és fejlődött, üzletvezetővé lépett elő, de egy idő után úgy érezte, szakmai élete valamilyen szinten megreked, ezért továbblépett. 

Véletlen hozta lehetőség

Több éven át modellkedett, ezt 2011-ben befejezte, de sok kapcsolata fennmaradt a divat világával. Így hívta fel egy barátja, hogy segítsen testvérének a Temesváron bezárt ruhás üzlete készletét eladni. Vállalta – ekkor még zsákból, főleg ismerősöknek – a sok ruha értékesítését. Nagyon tetszett, hogy ki kell találnia, hol reklámozza, kinek és miként adja el. Elkezdett ismét tanulni, hogyan lehet célcsoportot kutatni-felépíteni, és konkrét célokat határozott meg magának. Ezzel indult a vállalkozói karrierje a divatvilágban.

Első munkahelye egy ruhaközvetítő cégnél volt. Egy dán vállalat kereste meg: be akarnak törni az országba, és úgy vélik, tudna nekik segíteni a piacépítésben. Nagy divatvezetők termékeit hozták be, nagyon jól ment, de ismét úgy érezte, többre hivatott, és azt bizonyítani is akarta.

Papírból táskát

„Azt vettem észre a ruhaközvetítő cégnél, hogy a termékpaletta nem elég széles, nem nagyon vannak kiegészítők – például táskák – a piacon. Ekkor azt mondtam, nem baj, ha nincsenek, mi majd készítünk!”.

A kézművességben tehetségesebb testvére, Erika segítségével sokat kísérleteztek, hogy a számára nagyon megtetsző origami-alaptechnikával miképpen tudnának valami szépet, tartósat és egyedit alkotni. Végül úgy döntöttek, a papír lesz az alapanyag, és elkészítették az alapkollekciót, amely szép is lett. „A kutyának sem kellett, sőt, arra is volt példa, szembekacagtak, azt mondták, felejtsem el, hogy papírból készült árut el lehet adni. Ezek az első táskák egy fiók mélyén landoltak” – meséli a kezdeteket.

A táskák 2013 nyarán kerültek a fiókba, de nem sokáig, októberben elérkezett az idő számukra. Akkor tartják ugyanis a vásárhelyi divattervezők éves bemutatóját, és egy barátnője, Iszlai Adél megkérte – mondván, magas modellre van szüksége –, hogy vegye fel egy ruháját. Hajni egy feltételt szabott: ha a ruha mellett viselheti az egyik táskáját. A barátnőjének annyira megtetszett a kollekció, hogy mindegyik darabját bemutatták a Kultúrpalotában. 
A fotósok voltak, akik felkapták azokat: fényesek voltak, színesek, újak, hamarosan a tévében, újságban szerepeltek, hívták a rádióba, mindenki arról beszélt, milyen menő, hogy Antal Hajni papírból készít táskát…

Vállalkozó a divatvilágban 

Nem könnyű papírból táskákat készíteni, és nem is feltétlenül olcsó mulatság. A legkisebb táskába is 132 darab megfont papírcsík megy bele, és amíg azt a 132 papírcsíkot kivágják, megfonják, megvarrják és táska lesz belőle, minimum hat óra. Hat órát pedig senki nem fog ingyen tűrögetni. Éppen ezért már az elejétől úgy gyűjtötte maga köré a megbízható embereket és alvállalkozókat, hogy csapatként működjenek együtt. Megbecsülését igyekezett a fizetéssel is kifejezni, mert úgy véli, nagyon fontos, hogy az alkalmazott elégedett legyen s ne kívánkozzon el.

Koncepciója beválni látszott: három éven át elég sikeres volt a cég, 2016-ban nagyon jó évet zártak, de 2017 elejétől megváltozott valami, megint nem kellett senkinek a papírtáska. Ráadásul a légi utaskísérő férjét, Hunort áthelyezték Jászvásárra, ő pedig követte őt. „Három hónapig reggeltől estig sírtam a hotelszobában, és közben lementem úszni, hogy ne lássák, hogy éppen sírok, mert a medence alatt nem látta senki a könnyeimet” – idézi fel éltének nehezebb időszakát. 

Addig ötletelt, míg rá nem jött: fordítva ülte meg a lovat. Nem szabad csak az legyen a cél, hogy minél többet termeljen és csak a nyereséget tartsa szem előtt, mert az egy idő után nem lesz elég. Az ügynek kell hogy legyen koncepciója, a termék mellett ott kell lennie az üzenetnek: divattá tenni a környezetvédelmet fenntartható módon és közben értéket teremteni.

Úgy döntött, megpróbálja szélesíteni a palettát, és a papír mellé az újrahasznosított bőrt is „behozza”. Több bőrdíszművessel felvette a kapcsolatot, elkezdtek együtt dolgozni, és 2017 nyarának elejétől megjelent az első, bőrt és papírt ötvöző kollekció. A siker azóta töretlen.

Egyre ismertebbek

Mindannak ellenére, hogy Marosvásárhelyen van a cég székhelye, fő piacuknak nem Maros, hanem Kovászna és Hargita megye számít, pedig nem sorolhatóak az olcsó termékek közé a Selected Bags táskái, a drága kategória alsó határát súrolják áraik. Ám az megmagyarázható. Egy-egy darab sok ember kezén megy át (akad olyan, amelyen hatan dolgoznak, és huszonegy órát vesz igénybe előállítása), a megvalósítás igényes (megfelelő karbantartás mellett évekig nem látszik meg a koruk), az alapanyag pedig kiváló. A fiatal vállalkozó csak mellékesen jegyzi meg: azért mondják hulladékanyagnak, mert nem a bőr közepéből származik, azaz nem alkot teljes ívet, de attól még komoly értéket képvisel. A meglehetősen magas árhoz az is hozzájárul, hogy a koronavírus-járvány ideje alatt rengeteg beszállító tönkrement, ma már alig két-három helyről tudnak vásárolni.

Manapság, amikor a világhálón mindenről tudomást szerezhetünk, és folyamatosan nő az internetes vásárlások száma, nem meglepő, hogy a külföldi megrendelők száma is nő. A Selected Bags termékcsaládra a magyarországi fogyasztók rég felfigyeltek, évek óta szállítanak oda, de kezdenek sokasodni az osztrák, német és francia vásárlók is, sőt, már Ausztráliából is érkezett rendelésük.

A szakma elismerése

Amikor 2014-ben Koronkára költöztek, még jóformán semmi nem volt a lakásban. Egy kicsi íróasztalon vágta a papírt, amolyan háttérzajként ment a Fashion TV adása, amelyben a román divathétről számoltak be részletesen. Ekkor mondta ki hangosan, mennyire vagány lenne, ha egyszer ott lehetne. A gondolatot nyomban el is hessegette: a cég alig indult el, a jó ötleten kívül szinte semmijük sem volt, nem akart elérhetetlen álmot dédelgetni. Igen, álom, mert a divatszakmában kiemelten fontos a nyilvánosság: csak az létezik, csak azok előtt nyílnak ki fontos kapuk, akiket az ilyen és ehhez hasonló fontos fórumokon látnak, észrevesznek és megismernek.

Antal Hajnalnak nyolc év munkája kellett, hogy megvalósuljon ez a célkitűzése. Pedig kicsin múlt, hogy egyáltalán elküldte a jelentkezését. Látta a divathetet szervezők felhívását, de tele volt kétséggel: mi lesz, ha azt mondják, nem elég jó, s nem válogatják be? Attól tartott, egy ilyen visszautasítás letöri a szárnyait. A határidő előtt egy órával mégis jelentkezett. Egyszer csak érkezett a várva várt válasz: beválogatták az ország legkreatívabb tizennégy cége közé! Nagy szó volt ez. A mezőnyben ő volt az egyedüli magyar, s ő volt az a kivétel, aki úgy jutott oda, hogy nem az iparművészeti egyetemen végzett.

Mit hozhat a jövő?

A Selected Bags immár tizenegy évnél is idősebb. Mondhatni, tisztes kor, hiszen a vállalatok nagy száma nem éri meg azt. Esetükben nem csak azt lehet elmondani, hogy idősek, hanem azt is, hogy ismertek. Egy doktori kutatás eredményei szerint az egyik legismertebb magyar divatmárka. 

A brand hamarosan tovább bővül. Azt tervezik, személyre szabott, nagyon egyedi bőrkiegészítőket és ruhadarabokat készítenek. A kliens megmondja, mit szeretne, aztán közösen kitalálják, milyen anyagból készüljön, színe, stílusa milyen legyen, ők pedig elkészítik. Természetesen továbbra is mindent hulladékanyagból, hiszen a fast fashiont Hajni semmilyen szinten nem támogatja.

Szólni kívánnak a férfiakhoz is. Azt tapasztalják ugyanis, hogy egyre nagyobb az általuk kifejezett igény. Egyelőre csak unisex övtáskákat készítettek (a nőknek szántaktól leginkább abban különböznek, hogy színük sötétebb és nem csillognak, hanem mattok), de egészen biztos: bővülni fog a kollekció.