Nehéz most megszólalni. Naivan hittük, hogy az ilyen kaliberű emberek halhatatlanok. Ezt az űrt, amit maga után hagyott, talán nem is lehet pótolni. Az erdélyi műemlékvédelem alappillére volt barátjával, Szabó Bálinttal együtt, akit szintén nemrég vesztettünk el. Szakemberek generációi nőttek fel mellettük.

Kerestük társaságát, rendreutasító szavai olyanok voltak, mint egy forrásnak életet adó víz. Bölcs tanácsot és iránymutatást kaptunk tőle. Mert ő hitt valamiben, hitt az épített örökségvédelem alapelveiben. Nála nem volt kompromisszum. Az ő szava olyan volt a műemlékek kutatásában, tanulmányozásában, szakértésében, tervezésében és kivitelezésében, mint a mondat végén a pont: határozott, kerek egész, vitathatatlan. Mindig észrevette, ha valaki letévedt a helyes útról, és segítő szándékkal, de kíméletlenül rámutatott a hibára. Átírta, ha kellett, bármelyikünk végkövetkeztetését. És mindig igaza volt.

Az utóbbi időben bármikor hívtuk, felvette a telefont. Ha betegsége miatt gyengébben érezte magát, szólt, hogy később visszahív. Utolsó telefonbeszélgetésünkkor is tudta, hogy hol vannak a több mint húsz éve készült felmérési rajzok egy templomról, és mindig érdeklődött, hogy épp mi történik a munkatelepeken. Benczédi Sándor számára a műemlékvédelem nem csupán szakma és hivatás volt, hanem életforma. Az utóbbi években többször elmondta, hogy neki – mint szakember – egyetlen célja volt: minimalizálni a veszteséget egy műemléképület felújításánál. Tanított minden szavával. 

Hiányozni fog. Kérés nélkül is jelezte, ha nem a jó úton haladunk. Egy kicsit magunkra maradtunk… De hiszem, hogy azt szeretné, ha a tanítványai, kollégái, családja, gyermekei, unokái továbbvinnék azt a kitartást, lelkesedést, igazságszeretetet, amit képviselt életében. Benczédi Sándor, a szakma legendás alakja nincs már közöttünk. Hiányozni fog bölcsessége, szigorúsága, humora, szenvedélye a szakma iránt. De tanítása, számtalan általa feltárt műemlék értéke itt marad velünk. Kötelességünk ezt megőrizni és felnőni hozzá!

Emlékezzünk tisztelettel és szeretettel Benczédi Sándorra, a kivételes emberre, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott az erdélyi műemlékvédelem történetében! Emléke örökké élni fog barátai, kollégái, tanítványai és családja szívében.

Ferenczi Z. Sámuel

Fotó: Albert Levente