A szerző maga is elismeri ugyan, hogy: „a zavaros 90-es évek eleje nem kedvezett a vicctermésnek”, viszont azzal vigasztal, hogy „a köztudatban lappangva bár, létezik viccrepertoár, ami állandó, és a műfaj maga tovább él”. A forradalom előtt – amely áldozatokat is követelt, sok helyen viszont utólag termett (ál)forradalmárokat, akik hasznot húztak és húznak máig is forradalmárigazolványuk lobogtatásából – veszélyes volt politikai vicceket mondani, és lehet, hogy éppen az adta a varázsát a viccmondásnak, hogy sokan szerették a veszélyt és az általa okozott izgalmakat. A forradalom után már nem kellett titokban mesélni a Nagy Vezérről, a Kárpátok Géniuszáról, a Scornicești-i Tölgyről és feleségéről szóló vicceket, mert őket szitává lőtték, hanem – akárcsak napjainkban – komolyan lehetett szidni az ország vezetőit vagy a hatalomra ácsingózókat.

A kötetben Sárosi Csaba rajzai szerepelnek, a legtöbb alkotáson az egykoron mindenható Román Kommunista Párt (PCR) jelvénye látható.

A szerzőnek az első viccgyűjtemény-kötete a Három kismacska, egy közülük kommunista címmel jelent meg. Zsigmond Győzőnek olyan szaktekintélynek számító személyiséggel sikerült együttműködnie, mint Katona Imre, aki elismert szakértője a „vicces” témáknak.

Az aranykorban, 1989 előtt, még az a vicces mondás járta, hogy: hárman politikai vicceket mondanak és egy közülük besúgó. A szerző most már be meri vallani, hogy a vicceket az 1970-es évek utolsó harmadában kezdte gyűjteni, titokban. Első kötetének azt a címet szánta, hogy: Első díj: húsz év. Ez annak járt, aki nem csak hallgatta, hanem még mondott is politikai viccet. Erre az időszakra én a következőképpen emlékszem: A bíró jön ki a tárgyalóteremből nevetve, és ismerőse megkérdi, mit kacag? Mire a bíró azt válaszolja: Hallottam egy jó viccet. Mondd el – unszolja ismerőse, de a bíró hajthatatlan: nem mondhatom el, mert most adtam érte öt évet. Az egy rendes bíró volt, mert adhatott volna többet is...

A szerző az előszóban sorra veszi a viccek motívumait, témáit, amelyek szereplői a különböző időszakokban mások és mások voltak. Tudományos igényességgel elemzi a vicceket. Azok nem tisztelik, hanem kigúnyolják a történelmi személyiségeket, és a politikai határoknak nincs korlátozó szerepük a terjedésükben, de feltételeznek történelmi ismereteket, és sok vicc esetében helyismeretet is. De ha még e kettő meg is van, nem biztos, hogy ha valaki nem itt vagy a környéken, itteni környezetben él(t), megérti az itteni vicceket. Erre akkor jöttem rá, amikor német barátaimnak elmeséltem a következő viccet (amelynek egyik változata a könyvben is szerepel).

Elmegy Ceaușescu a pápához, aki kezet csókol neki. A pápa mellett levő magas rangú egyházfik tiltakoznak, és kérdik, miért tette? Erre a szentatya azt válaszolta: Azért, mert Isten után ő következik, mivel jászolban született, barmok közt nevelkedett és 23 milliónyian várják mennybemenetelét. A németek arcán még mosolyt sem tudtam ezzel a viccel fakasztani.

Az utószót a kötethez egy szaktekintély, Voigt Vilmos írta, aki azt említi, hogy az első viccgyűjtemény a bizánci Philogenos A nevetés barátja című, a 4–5. században keletkezett. Tehát a viccgyűjtemények nem mai találmányok.

Arról nem sokat tudok, hogy régen mivel büntették a viccmondókat, hallgatókat, de az uralkodók biztosan nem lelkesedtek az őket kigúnyoló viccekért. (Esetleg fejüket vétethették?) A „viccelődés” ugyanis, tudtommal, csak az udvari bolondoknak volt megengedve.

Az utószó szerzője szerint is Zsigmond Győző kötete a kor hűséges tükre, egyszersmind kiválóan szórakoztató olvasmány.

A kötetben 389 vicc, 13 anekdota sorakozik. Az erdélyi politikai viccek külön fejezetben kaptak helyet, és a kötet az amerikai Ikertornyok tragédiájával kapcsolatban született vicceket, valamint diákbakikat is tartalmaz. A szerző feljegyezte több vicc esetében azt is (bár sokszor csak nevének kezdőbetűivel), hogy kitől hallotta, mivel foglalkozik a viccmondó és hol hangzott el. (Talán attól tart, hogy netán egyszer elővehetik az illetőt?)

A Veszélyes humor című kötet Sepsiszentgyörgyön a gróf Mikó Imre utcai Libri könyvüzlet és kávézóban vásárolható meg.