A medvehelyzet ellenőrizhetetlenné vált – nyilatkozta első döbbenetében a vadakért is felelős környezetvédelmi miniszter, aki szerint elfogadhatatlan, hogy már nem csak a hegyvidéki településeken, de síkságokon, erdőktől távol fekvő városokban, falvakban is egyre gyakoribbá váltak a medvék miatti riasztások. Nem a mostani az első medvék okozta tragédia, az elmúlt öt esztendőben a hivatalos adatok szerint 154 alkalommal támadtak emberre a nagyvadak, 14 áldozatuk elhunyt, 158-an súlyosan megsérültek. Évente több ezer jelzés érkezik a hatóságokhoz a medvék jelenlétéről lakott településeken, tucatjával költöztetik őket egyik helyről a másikra, de a helyzet csak tovább romlik, az érdemi megoldás pedig várat magára. Miért? Mert csak szakszerű vadgazdálkodással lenne kezelhető a medvekérdés, pontosabban az állomány ritkításával, bizonyos számú, főként a veszélyes egyedek kilövésével. Ez azonban szembemegy az uniós irányelvekkel, és a politikusok nem merik vállalni. Románia számára ugyanis fontosabb, mit diktál Brüsszel, mint polgárai élete.

A dolgok 2016 óta szabadultak el, amikor a Cioloș-kormány környezetvédelmi minisztere, Cristiana Pașca-Palmer teljesen megtiltotta a medvék vadászatát. Állítólag brüsszeli utasításra, mert az EU úgy döntött, Romániát medverezervátummá alakítva menti meg a nyugatról már teljesen kiirtott fajt. Elszaporodtak az unió által pénzelt zöld szervezetek, amelyek meggazdagodtak az egyre harsányabb állatvédelemből, a medve és ember békés egymás mellett élését hirdetve olyan hangulatot keltettek, amely mára már az áldozatok hibáztatásától sem riad vissza. És eljutottunk oda, hogy a 2015-ben még 5–6 ezerre becsült medvepopuláció mára meghaladja a 8 ezret, ember legyen a talpán, aki kirándulni mer, esetleg sátorozni, egyre több a hír a nagyvadak természetellenes viselkedéséről, már nem csak a hegyvidéki, de az alföldi településeken sincsenek biztonságban az emberek. A politikum pedig óvatoskodik, fél Brüsszeltől, a természetvédőktől, nem mer döntéseket hozni.

Pedig a vadászat nem csupán az állatok ész nélküli legyilkolásáról szól, a vadgazdálkodás az ésszerű egyensúly fenntartásának eszköze is, persze, ha szakszerűen és nem a pénzért, trófeaszerzésért művelik. Évtizedekig ezt tették, tetemes összegeket kaszáltak a vadásztársaságok külföldi gazdagok ilyesfajta szórakozásából. Kiirtották a legszebb, legértékesebb egyedeket, annak valóban megálljt kellett parancsolni, de jó lett volna nem átesni a ló másik oldalára.

Igaza van a környezetvédelmi miniszternek, mára valóban teljesen kicsúszott az ellenőrzés alól a medvék ügye. Előbb a vadásztársaságok kapzsiságának váltak áldozataivá, most pedig a zöldek élősködnek rajtuk. A döntéshozók félnek a határozott fellépéstől, mi pedig retteghetünk az egyre szaporodó riasztásokat hallgatva, hogy mikor szállják meg életterünket a nagyvadak.

 Fotó: Albert Levente