Az anyaországi Magyar Állattenyésztők Lapjában dr. Pikó Evelin állatorvos közöl cikket a hőstresszről és a kánikula elleni védekezésről. A lap szerkesztőségének jóváhagyásával közlünk néhány hasznos leírást, részletet és javaslatot a szakmai cikkből, amelyekre a háromszéki gazdáknak is ajánlatos odafigyelniük és betartaniuk.
A hőstressz csökkenti a szárazanyag-felvételt, a tejtermelést, rontja a tej beltartalmi értékeit és a szaporodás biológiai mutatóit. A hőstressz által okozott gazdasági kárnak egyre több összetevőjét lehet beazonosítani, ráadásul a nemesítés következtében a hatalmas mennyiségű tejet termelő tehenek hőtűrő képessége sokat csökkent az elmúlt évtizedekben. A meleg vérű állatokra jellemző, hogy szervezetük hatékony működéséhez a testhőmérsékletüket igyekeznek egy adott tartományon belül tartani. Bizonyos külső hőmérséklet-tartományban ez energiaráfordítás nélkül történik. Ezt nevezzük termoneutrális zónának (TNZ), amely szarvasmarhák esetében 0–22 Celsius-fok. A kérődzőknél ez a tartomány más fajokhoz képest azért alacsonyabb, mert az alapanyagcsere, az aktivitás hőtermelése mellett jelentős a bendőben zajló fermentáció és a tejtermelés során keletkező belső hő, amely „fűti” az állatokat. A cikk írója szerint ezek történnek az állat szervezetében hőstressz során:
1. Étvágycsökkenés: a táplálékfelvétel és az azt követő emésztés jelentős hőt termel. Hőstressz idején a vegetatív idegrendszer úgy próbálja mérsékelni a hőtermelést, hogy csökkenti az étvágyat. Az étvágycsökkenés kártétele nemcsak direkt (azaz kevesebb táplálóanyaghoz jut az állat), hanem csökkenő rágásszámot és kevesebb mennyiségű nyáltermelést is eredményez (a „nyálveszteséget” súlyosbítja, ha az állat liheg – utóbbi pedig a szervezet sav-bázis egyensúlyának felborulásához vezet). Ezek a bendő egyensúlyának felborulását eredményezik: változik a bendő-pH és a bendőfauna összetétele. Ez csökkentheti a tej- és tejzsírtermelést, továbbá szubklinikai bendőacidózist (SARA) okozhat.
2. Több lesz a lábvégprobléma: a bendőacidózis hajlamosít a savós csülökirha-gyulladás (laminitisz) kialakulására. Súlyosbíthatja a lábvégegészségügyi státuszt, hiszen a hőstresszes állat több időt tölt állva, nem szívesen fekszik le. Ha a nyári hónapokban locsolják az állatokat, a nedvesebb közeg a szaru felpuhulásához vezet, amely így jóval sérülékenyebbé válik. Egyes megfigyelések szerint a hőstressz után kb. 2 hónappal megemelkedik a sánta állatok aránya.
3. Csökkenő aktivitás: ismeretes, hogy a mozgás jelentős hőt termel. A csökkenő aktivitás is egyfajta hőtermelést spóroló stratégia. Ez az élettani reakció megnehezíti az állatok mozgatását, az ivarzásfelderítést.
4. Romló termékenység, szivárgó bél: a hőleadást segítendő a testfelszínhez közel elhelyezkedő, ún. perifériás erek kitágulnak. Ennek azonban az a következménye, hogy a belső szervek vérellátása gyérül. A romló perfúzió oxigénhiányos állapotot idéz elő, ez pedig szabadgyökök és gyulladásos mediátorok felhalmozódását idézi elő. Erre példaként az ovuláló petesejtek romló életképességét, magasabb embrionális mortalitást vagy a szivárgóbél-szindrómát említi az állatorvos. A szivárgóbél-szindróma, más néven fokozott bélpermeabilitás olyan állapot, amikor a bélnyálkahártya áteresztőbbé válik a normálisnál. Ez lehetővé teszi az olyan anyagok, mint a toxinok, mikrobák és az emésztetlen élelmiszer-részecskék bejutását a véráramba, ami gyulladáshoz és egyéb egészségügyi problémákhoz vezethet. A tünetek az emésztési kellemetlenségtől a szisztémás állapotokig, például az autoimmun betegségekig terjedhetnek.
(folytatjuk)
