Ennek ellenére nem csoda, ha sokan tehetetlenül és megalázottan szemlélik azt a hisztérikus véleményözönt, amely egy emberi tragédiát követően e napokban a felszínre bukkant.

Megszokottá vált ugyanis, hogy egy végzetes medvetámadás után nem az emberi élet értéke jelenti a kiindulópontot, hanem amolyan botcsinálta medveszakértőként némelyek arra keresik a magyarázatot, mi is válthatta ki a támadást. Mi történhetett azzal a szegény macival ott, a Bucsecs-hegységben, amikor rátámadt a tizenkilenc éves lányra, aki csupán kirándulni merészelt egy jelzett és népszerű turistaösvényen? Milyen traumák érhették, netán elveszíthette bocsait, kiszorították életteréből? És végül mennyire szörnyű, hogy miután végzett áldozatával, őt is lepuffantották, érzéketlenül. Hiszen, elmélkednek, nem a medve tehet arról, hogy szétmarcangolta azt a lányt, hanem a körülmények kényszerítették erre...

Álságos gondolatmenet. Egyáltalán nem normális ugyanis, hogy jelzett, sűrűn járt turistaösvényeken – ilyen az említett hegységbeli Jepii Mici völgye is – medvétől kelljen tartani. Elképzelhetetlen, hogy egy turistaövezetben, mondjuk az Alpokban vagy a Dolomitokban egy medve rémületet keltsen. Mifelénk eközben szinte már szóba sem lehet hozni, hogy megoldást kell keresni a medveproblémára, mert azonnal elkezdődik a zöld jajongás, beindul a propagandagépezet. Az Agent Green nevű zöld szervezet például aláírásokat gyűjt – tegnap már 82 ezernél tartottak – a medvék védelmében, nehogy a mostani tragédiát kihasználva a döntéshozók jóvá merjék hagyni az „évi 500 medvére vonatkozó trófeavadászatot”. És azt is kihangsúlyozzák, hogy az RMDSZ volt környezetvédelmi minisztere, Tánczos Barna semmit sem tett az emberek és a medvék védelméért, csupán a medvék kilövését tartja szem előtt. Szerintük 2018 óta kizárólagosan a környezetvédelmi miniszterek a felelősek azért, hogy ember és medve nem él harmóniában. Közösségi oldalukon pedig megjegyzik: „a kormány és a parlament inkompetenseinek a kezén szárad azoknak a vére, akik azért haltak meg, mert megakadályozták a romániai barnamedve-populáció védelmét célzó nemzeti cselekvési tervet. Az új törvénynek véget kellene vetnie az ember és medve közötti konfliktusnak, nem pedig a vadászok vérszomját kielégítenie.”

Ismételjük: vérszomjas vadászok és újra vér, ezúttal kézen száradó vér. Érdemes e szavakra figyelni, hiszen az efféle leegyszerűsített, hatásvadász megközelítés erőteljes érzelmi befolyásolást jelent, melynek célja, hogy megakadályozzanak bármilyen beavatkozást, minden úgy jó, ahogy van. Eme narratíva fő jellemzője az intolerancia: vagyis ellenvéleménynek, vitának, gondolkodásnak helye nincs. És amikor a divatos politikai nézetekkel, a fősodorral mégis szembefordul néhány vezető, és a mostani brüsszeli elit elhibázott, rossz politikai döntéseit emlegeti, megjegyezve, hogy a mostani, zöldnek mondott politikájuk valójában „méregzöld”, akkor ez nem csak az autóiparra és az energiaiparra értendő, hanem a romániai elbaltázott medvekérdésre is.

Éppen ezért újólag rögzítendő: téves az a szemléletmód, miszerint csupán a medve számít, az ember és javai nem; a medve sérthetetlen, az emberi élet pedig értéktelen – ez a nézet elfogadhatatlan.