Ez egy alapvető kérdés, hasznos lehet megvizsgálnunk magunkban. Természetesen: minél mélyebb az önismeretünk, annál inkább kapunk megfelelő válaszokat magunkkal kapcsolatban. És hát éppen innen indul ki az érintett téma: hogy milyen a kapcsolat/viszony belső világunkkal. Ismerjük-e indíttatásaink mozgatórugóját, merjük-e észrevenni érzelmeinket, szívünket képesek vagyunk-e megnyitni, tiszteljük-e önmagunkat, személyes határainkat tudjuk-e tartani megfelelőképpen, hajlandóak vagyunk-e kilépni komfortzónánkból, fontos-e saját fejlődésünk?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolása nemcsak abban segít, hogy önismeretünket mélyítsük, hanem abban is, hogy felhasználjuk a mindennapok során, harmóniára törekedve, illetve a kívánt jövő formálása érdekében.
Hiszen, ha nem szánunk erre időt, figyelmet és energiát, akkor mindenik újabb napunk az előző ismétlése lesz. Ugyanis a gyerekkori minták, a megélt sérülések/traumák, vagy a számunkra nem megfelelő érzelmi és fizikai kapcsolat a szüleinkkel egy olyan láthatatlan „csomagként” nehezedhet ránk, amit ha tudatosan nem dolgozunk fel, akkor mindvégig ezen beidegződések szerint viszonyulunk magunkhoz, embertársainkhoz, a világhoz. Így alakul ki az ördögi kör, egy mókuskerék, melyben tudattalanul tapossuk a régi ösvényeink által megszabott utat és keretet. Ez tart benne rossz munkahelyi, párkapcsolati, kötődési, de akár anyagi helyzetekben is.

Ha sikerül ezt a csomagot letenni, akkor könnyedebben haladhatunk saját utunkon. Így az önszeretet, az önmegvalósítás, a másokhoz és a világhoz való kiegyensúlyozott viszonyulás gazdagabbá és élvezhetőbbé teszi mindennapjainkat, hiszen felszabadít örökölt mintáink alól. Mert a fel nem dolgozott vagy blokkolt sebek megakadályoznak, hogy új utakat és új lehetőségeket válasszunk. Ha szabaddá tudjuk tenni magunkat régi káros mintáinktól, akkor teljes(ebb) életet élhetünk.

Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó