Történelmi háttér

Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a németeket és a magyarokat tette felelőssé kollektívan az ország 1938-as felbomlasztásáért. Az ennek alapján Edvard Beneš államfő által életbe léptetett dekrétumok közül 13 közvetlenül, 20 pedig közvetve korlátozta e két nemzetiség alapvető jogait, egyik pedig megfosztotta őket állampolgárságuktól is. 1945–46 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fűtetlen marhavagonokban a csehországi Szudéta-vidékre, ahol sokszor rabszolgaként bántak velük. A rendeletek lehetővé tették a magyarok földjeinek elkobzását, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelvhasználatuk és kulturális egyesületeik betiltását.

Kiűztek 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgárságú személyt, internálták a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat, lakásaikat elkobozták. A 88. számú elnöki rendelet értelmében elkezdődött a dél-szlovákiai magyarságnak a cseh-morva területekre való kitoloncolása.

Szekéren menekülve

A filmben megjelenik a gyerek Baska József, akit az iskolában sorozatosan megaláztak. Osztálytársai minduntalan feljelentették, hogy Baska megint magyarul beszélt. Ezért verést kapott tanárától. Miután azt megköszönte szlovákul – Ďakujem! –, rögtön hozzátette magyarul is: Köszönöm! Ezért aztán még nagyobb megaláztatásban részesült, lehúzták a nadrágját – az osztályban lányok is voltak, nagyon szégyellte magát –, és úgy vesszőzték meg a fenekét. Józsi nem értette, hogyan van az, hogy Rozsnyó városában csak szlovákul szabad beszélni, az iskolában szlovákul tanítanak, amikor a várost magyarok lakják, szlovákok elenyészően. (1941-es adatok szerint Rozsnyó 6832 lakójából 6448 magyar és 306 szlovák, mára már a 2021-es népszámlálás alapján Rožňava 17 569 lakosából 12 362 szlovák és 3298 magyar, azaz a magyarok száma megfeleződött, a szlovákoké negyvenszeresére nőtt – szerk. megj.)

Az atrocitásokat átélt család a kitelepítés elől mindenét hátrahagyva 1947 egy januári éjjelén mindössze egy szekérrel Magyarországra menekült. Apa, anya és négy gyermek, köztük Baska József. Amint átértek a határon, úgy érezték, a szabadság földjére léptek, ujjongtak. Aztán, ahogy a film során kiderült, az anyaországban is sokat nélkülöztek éveken át. Otthon „büdös magyarok, itt meg büdös tótok” voltak.

A trauma feldolgozási kísérlete

A fentieket átélve a tizenkét éves gyerek hirtelen felnőtt. Ez a trauma végigkísérte életét, ezt igyekezett feldolgozni művészetében. A film egyben portrét állít a festőművész Baska Józsefről, életművét is vázolja. A festmények állandó motívuma a menekülésre utaló szekér, a szekérkerék. Munkásságát 1985-ben Munkácsy-díjjal, 2015-ben Magyarország Érdemes Művésze díjjal ismerték el. A szülőföldhöz való kötődés abban is kifejeződik, hogy összehozta a testvérvárosi kapcsolatot régi és új lakhelye, a felvidéki Rozsnyó és Budapest szíve, Belváros-Lipótváros között. A menekülés ötvenedik évfordulóján, 1997-ben Rozsnyó város díszpolgárává avatták. Ettől kezdve változás állt be műveiben, a szekér szétesett, darabokra szedve jelenik meg alkotásaiban.

A film arra a kérdésre is keresi a választ, hogy határt lehet-e szabni a művészetnek, a hazának, az identitástudatnak, a szeretetnek.

Díjazott film

A sepsiszentgyörgyi Művész moziban tartott vetítés felvezetőjében Kárász Róbert, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. tartalomfejlesztésért felelős igazgatója közölte, az alkotás a legjobb rövid dokumentumfilmnek járó díjat nyerte el a június 12–14-e között Veszprémben rendezett Magyar Mozgókép Fesztiválon, ahol ő maga a zsűri tagja volt.

A film rendezője, forgatókönyvírója, narrátora és egyik szereplője Baska Barbara, operatőre Kotsis Gergely, vágója Halasi Barbara, hangmérnöke ifj. Erdélyi Gábor, producere Csáky Attila.

Befogni a vitorlába

A vetítést követően Szebeni Zsuzsanna, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője faggatta a film alkotóját a családi körülményekről, a trauma feldolgozásáról, a film születéséről. Baska Barbara elmondta, egész életében hallotta a történeteket, annyira, hogy már benne éltek. Felháborítónak tartja az igazságtalanságot, ezt ki kellett adnia magából. Amint a filmben megszólaló történész mondta, hazájukban mai napig háborús bűnösként tartják számon őket, csak azért, mert magyarok, ugyanis a Beneš-dekrétumokat a mai napig nem vonták vissza. (2007-ben a szlovák parlament a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségéről szóló törvényt fogadott el – szerk. megj.) Baska Barbara elmondta, korábban úgy gondolta, a dokumentumfilm objektív műfaj, aztán amikor az egyetemen hallotta, hogy az is szubjektív, mélységesen fel volt háborodva. Majd rájött annak igazára, így alkotása vállaltan szubjektív.

A történet mostanra érett meg benne, állt össze filmmé és könyvvé. Sajnos, apja nem érhette meg, 2017-ben elhunyt, de tudta, hogy dolgozik rajta. Különben a sorsfordító januári éjszaka előzményeit, drámai pillanatait és utóéletének történeteit ugyanezen a címen könyvvé is szerkesztette, az is tavaly jelent meg. Baska magyarul beszél a cím, nem múlt időben, hanem jelen időben, hisz a történet nincs lezárva, és a Baskák továbbra is magyarul fognak beszélni – hangoztatta az alkotó, hozzátéve, ez kiáltvány. Közölte, ez a történelmi időszak nincs feldolgozva, annak dacára, hogy több százezer embert érint. Művével nem csak történeteket, hanem érzelmeket is igyekszik átadni a jövő nemzedéknek. Így intenzívebben hat a kérdés, hogy fel lehet-e dolgozni a transzgenerációs traumát.

Baska Barbara elmondta, apja pozitív gondolkodású, jó kedélyű ember volt. 45 évet tanított az Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem). Mindig úgy érezte, hogy még valaminek történnie kell, tennie kell valamit, több ezer diáknak volt mestere, művésztelepeket hozott létre, tanítványait Párizsba, Rómába vitte tanulmányi útra. Azt vallotta, a művészetben nem kell keresni a témát, gondolkodni és várni az ihletet. Dolgozni kell, és önmagunkból építkezni, hisz belőlünk jön a probléma, amit ki kell adni, írni, rajzolni. Ha tragédia van, abból kell építkezni, azt be kell fogni a vitorlába.

Baska József festőművész

(Dernő, 1935. január 2. –  Budapest, 2017. március 14.)

Fotó: Facebook / Baska József festőművész

A felvidéki származású Munkácsy-díjas művész a kortárs magyar festészet kiemelkedő alakja, a Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetettje, Magyarország Érdemes Művésze. Magyar művészgenerációk sorát nevelte az Iparművészeti Egyetem rajz tanszékének vezetőjeként. Halála után róla nevezték el a rozsnyói művésztelepet, amelyet ő alapított. Budapest-Belváros kiemelkedő kulturális személyisége volt, 55 éven át ott élt és alkotott. A Szentendrei Régi Művésztelep tagjaként számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. Életének legfőbb mérföldkövei egyéni kiállításai: Műcsarnok, Ernst Múzeum, Vigadó, Budapest Galéria, Párizs. Felesége Rényi Katalin festőművész. Gyermekei Baska Balázs és Baska Barbara.

(Baska József gyászjelentője nyomán)