Nagy vonalakban ennyit kerékpározik Erdővidéken Molnár István Zoltán, aki mindezt a család, a munka és a pihenés közé igyekszik beépíteni. A katonaként dolgozó családapa elmondása szerint mindez nem lehetne lehetséges a családi támogatás, empátia, valamint a kedvező munkahelyi időbeosztás nélkül. Július 8-án részt vett a Transfăgărăşan Challenge hegyikerékpáros versenyen, az ezt megelőző felkészülésről, valamint kerékpáros hobbija fejlődéséről mesélt lapunknak.
– Hogyan és mikor kezdődött a jelenlegi kerékpáros hobbid, mi volt a motivációd?
– Megközelítőleg másfél évvel ezelőtt döntöttem el, hogy fogyni szeretnék, és ebben a tervben jó társnak bizonyult a kerékpár, s emellett természetesen a tudatos és egészségesebb étkezés. Kezdetben még a régi terepbiciklimmel róttam az utakat, de hamar rájöttem, hogy egy országúti kerékpárra vágyom, így nem sokkal később vásároltam egyet. Ekkor már jóval többet tekertem, ennek köszönhetően a fogyás mértéke is egyre látványosabb lett. Érezvén a fejlődést, elkezdtem edzésterv szerint biciklizni, így fejlesztve az erőnlétemet. Kipróbáltam a hosszabb távokat, részidős sprinteket, az átlagsebességeimet is folyamatosan növeltem.
– Mikor érezted azt, hogy akár versenyeken is kipróbálnád magad?
– A versenyszellem mindig is a személyiségem részét képezte, a kerékpározásban való fejlődésemkor már bennem volt a gondolat, hogy meg szeretném méretni magam. Az első versenyemre tavaly november 5-én jelentkeztem, amelyet Brassópojánán rendeztek Linia 20 néven. A verseny során 13 kilométeres hegyi szakaszon tekertünk felfelé, nagyon jó élményekkel tértem haza.
– A téli időszak beköszöntével hogyan tudtad az edzést és a kilométereket fenntartani?
– Ebben az időszakban a baróti edzőteremben lévő futópadot és az úgynevezett spinnin kerékpárgépet használtam. Később otthonra vásároltam egy görgős padot, amelyen a saját bringámmal otthoni környezetben tudtam edzeni. Így történt, hogy másfél év alatt 102-ről 67 kilogrammra sikerült lefogynom.
– Hogyan találod meg a motivációt a heti megszokott több száz kilométeres kerékpározáshoz?
– Számomra a kellő motivációt a fogyással együtt járó erőnlét-növekedés, az egyre jobb teljesítmények elérése hozta meg. Minden edzés után papírra vetettem az elért adatokat, és folyamatos növekedést láttam.
– A transzfogarasi versenyen való részvétel mikor fogalmazódott meg benned?
– A versenyről már tavaly decemberben tudomást szereztem, majd március elején beiratkoztam. Utána még tudatosabban igyekeztem fejlődni, több hegyi szakaszt beiktatni az útvonalaimba s egyre inkább feszegetni a határaimat.
– Milyen más felkészülés előzte meg a versenyt?
– A rendszeres tekerés mellett fel kellett készíteni a kerékpárt is a versenyre, hogy a lehető legjobban tegye a dolgát. Tanulmányoztam az útvonalat is az erőbeosztás, valamint az energiazselék elfogyasztása érdekében. Utóbbit egy olyan szakaszra időzítettem, ahol épp nem volt túlzottan meredek emelkedő, így nyugodtabban tudtam pótolni az elhasznált energiát és folyadékot. Fontos, hogy a versenyt megelőzően megfelelően táplálkozzunk, fogyasszunk kellő mennyiségű cukrot, szénhidrátot, folyadékot.
– Térjünk rá a versenyre. Hogyan érezted magad, sikerült-e teljesítened a kitűzött célokat?
– A versenyt megelőző éjszaka alig három órát sikerült aludnom, dolgozott bennem az adrenalin és a kíváncsiság. A reggeli órákban mentem egy rövid kört a verseny helyszínétől nem messze, hogy az izmaim legyenek bemelegedve, aztán 11 órakor rajthoz álltunk. Tizennégy országból érkezett 630 résztvevő, de a rajthoz még többen, közel 700-an álltunk, voltak licenccel rendelkező profi kerékpárosok és teljesen amatőrök is. A próbatétel Felsőárpásról indul, majd Kercisóra településtől kezdődött a technikai rész, az emelkedő, egészen a transzfogarasi útszakasz végéig, amely 37,3 kilométer 1594 méter szintemelkedéssel. Minden bejelentkezett versenyzőnek egy csip mérte az idejét, így lehetett tudni pontosan, ki volt a leggyorsabb. A célom az volt, hogy minimum a mezőny közepén végezzek, azzal már elégedett lettem volna. A start után kissé kényelmetlenül éreztem magam a nagy tömeg miatt, féltem, hogy egymásba akadunk, és esés lesz a vége, ezért óvatosan hátrébb helyezkedtem. Sikerült jól beosztanom az energiámat, végig a nyeregben maradva tekertem, így jó átlagsebességgel tudtam haladni. Végül a 630 versenyzőből a 78. helyen végeztem, ami számomra nagy elismerést jelent, teljes mértékben elégedett voltam a teljesítményemmel. A tetőre érve megpihentünk, átvettük az érmeinket, majd visszaereszkedtünk a kiindulóponthoz.
– Hogyan tekintesz a következő közeli és távolabbi időszakra, ugyanígy szeretnéd folytatni a kerékpározást?
– Az elkövetkezőkben hasonlóképp folytatnám a bringázást, sőt, lehetőleg minél több versenyen szeretnék majd részt venni. Ezenkívül bátorítanám a fiatal nemzedéket, hogy sokkal több időt töltsenek a szabadban, lehetőleg sportoljanak, hiszen környékünkön naponta akár egy óra alatt is lebiciklizhetünk 15–20–30 kilométert, ami már nagyban hozzájárul egészségünk fenntartásához. Emellett törekedjenek a fejlődésre, és ne féljenek megmérettetni magukat helyi vagy akár országos versenyeken.
Balázs Tamás
