A Háromszéki Egyedülálló Szülők Klubja és a Báró Szentkereszty Stephanie Egyesület szervezésében első alkalommal szervezték meg az egyszülősök találkozóját Kézdivásárhelyen. A rendezvényen elsősorban gyereküket egyedül nevelő anyukák vettek részt, jelezve, hogy nagyrészt a nőkre hárul az utódnevelés terhe. A találkozónak útindító jellege volt, az elképzelés az, hogy erre a társadalmi rétegre is ráirányítsák a figyelmet.
A találkozóra a Közösségi Szolgáltatási Komplexum udvarán került sor, elöljáróban Bálint Olga, az intézmény vezetője ismertette a Szentkereszty Stephanie Egyesület tevékenységét, ezt követően a jelen lévő gyerekek különböző tevékenységeken vettek részt Benkő Krisztina pedagógus és Csavar Zenkő kinetoterapeuta vezetésével, míg az anyukák a „szülő-sarokba” vonultak, ahol a Szárnyam alá veszlek – Hogyan neveljük egyszülősként gyerekünket? kibeszélése volt a téma.
A találkozót tető alá hozó Pál Edith kifejtette: ő hat évvel ezelőtt lépett be a budapesti egyszülős klubba, a pozitív tapasztalatai motiválták, hogy Székelyföldön is létrehozzon egy hasonló szervezetet. Ő maga is érintett, hiszen lányának az apja már a terhessége során „lelépett”, nem vállalta a gyereket, és ez olyan maradandó lenyomatot képezett benne, hogy azóta sem volt képes belépni egy párkapcsolatba. Meglátása szerint van igény arra, hogy ez a társadalmi réteg – amely egyébként eléggé tekintélyes – láthatóvá váljon, jelét adják létezésüknek, hangoztatni tudják gondjaikat. Mert ezekből – mint később kiderült – bizony rengeteg van.
Szilveszter Szabolcs, Kézdivásárhely alpolgármestere kifejtette: tudomása van arról, hogy milyen gondokkal küszködnek azok, akik pár nélkül, egymaguk nevelik a gyereküket, és az önkormányzat támogatásáról biztosította a jelenlévőket. A három évvel ezelőtt létrehozott nagycsaládos kártya mintájára a városháza vélhetően már jövőtől bevezeti az egyszülős kártyát is, ami a tulajdonosnak egy sor kedvezményt biztosít az önkormányzat tulajdonában lévő létesítmények használata során.
Bálint Olga szerint – aki szintén egyedül nevelte fel két lányát – több mindenben lehet segíteni az egyedülállóknak. „Az egyik a segítség és támogatás, a másik a valahová való tartozás, ami életmentő is lehet. A harmadik a láthatóság, hogy vagyunk mi is, létezünk és egy tömeget képviselünk” – mondotta a mentálhigiénés szakember. Hozzátette: rengeteg az eloszlatásra váró tévhit az egyszülős családok kapcsán, hiszen társadalmi előítéletekkel is szembe kell nézniük. Főleg a konzervatív, székely társadalomban nehéz a dolguk, ahol egyrészt pletyka tárgyát képezhetik, nagyon el tudnak szigetelődni és így magányossá válnak – hangsúlyozta Bálint Olga.
Csoma Dalma Tünde pszichológus azt hangsúlyozta: az egy szülő által nevelt gyerekek sérülékenyebbek, vagy az anya- vagy az apamodell hiányzik számukra, egy szülő egyszerre nem tudja mindkét szerepet ellátni. Fennáll annak a veszélye, hogy a gyerek – miután a kiskorúak viselkedésmódokat másolnak és tesznek magukévá – átveszi vagy az egyik, vagy a másik szerepet, s ez hosszú távon ahhoz vezethet, hogy önállósulási problémái lesznek. Hangsúlyozta: nem szégyen segítséget kérni szakembertől, ha valaki ilyen helyzetbe kerül.
Dobolyi Tünde ügyvéd az ilyen esetekre jellemző jogi példákkal és tanácsokkal rukkolt elő. Hangsúlyozta, hogy mennyire fontos egy végrendelkezés elkészítése ilyen esetben, amiben az egyetlen szülő bármilyen esetre felkészülve jelezheti, hogy mi legyen a későbbiekben a gyerek sorsa, ha bármi is történik vele. Azt is hozzátette, készülhet olyan rendelkezés is, ami a betegség vagy baleset miatt bekövetkező szellemi hanyatlás (nem beszámíthatóság) esetén rendelkezik az illető óhajairól. Azt is jónak tartotta, ha a gyereket nem felvállaló szülő neve is bekerül a születési bizonyítványba, bármennyire is rossz az anya és az apa közötti viszony.
Pár mondat mögött lévő tragédiák
A mintegy kétórás megbeszélés végén a jelen lévő anyukák pár mondatban vázolták, hogy miként kerültek az egyszülős sorsba, legtöbb esetben – kivétel, amikor haláleset áll e mögött – nem önként léptek erre az útra. A katalizátor általában az, hogy a férjük vagy a párjuk iszákos, verbálisan és fizikailag is agresszív vagy épp nárcisztikus. Az életük rendkívül nehéz, és ezt elsősorban az anyagiak okozzák, nagy feladat egyedülállóként gyereket nevelni, főleg ha a családi támasz is hiányzik. Nehéz a lakbért előteremteni, a mindennapi kiadásokat kigazdálkodni úgy, hogy a gyerek ne szenvedjen hiányt.
Kiderült, hogy az exférjek – kevés kivétellel – nem igazán támogatják őket, esetenként az anyuka ellen munkálkodnak. Drága ajándékokkal halmozzák el a gyereküket, és amikor ők felügyelik, mindent megengednek, de van, hogy teljesen hátat fordítanak nekik – ilyen végletekről esett szó. A toxikus kapcsolatokból való kilépések is nagy határeseteket mutattak: az apuka már az állapotosság során „lelép” vagy épp évtizedek kellenek ahhoz, hogy valaki rászánja magát és azt mondja, elég volt. A nehézségek ellenére legtöbben úgy vélték: jó volt megtenni a lépést és otthagyni a terrorizáló párjukat. Az anyagiak kérdése majd minden vallomás során előkerült: jellemző az egyszülősök esetében az elszegényedés. Azzal mindenki egyetértett, hogy a pénzügyi terheket könnyebben viseli egy pár, főleg egy olyan társadalmi berendezkedésben, ahol a férfi jobban keres.
A több ízben is szomorú, lehangoló életsorsok ismertetését követően a jelenlévők részt vettek Kaly Roland koncertjén, utána közös ebéd következett. Bálint Olga érdeklődésünkre jelezte: ez egy útindító szervezkedés volt, szeretné, ha lenne folytatás rendszeres találkozások formájában.