Nem hiába írtuk a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány múlt héten a Benedek-mezőn zajlott Nyári Kaláka Kézműves- és Alkotótáboráról, hogy megy, mint a karikacsapás, a szombati táborzáró kiállítás bizonyította, számos kiváló alkotás született a különböző műhelyekben.
A tárlatmegnyitó a gyermekek énekével kezdődött, majd Benkő Éva, a Guzsalyas Alapítvány elnöke köszöntötte a táborozó kézműveseket és a közönséget. Beszédében kiemelte, a táborozók a felfedezés izgalmával közeledtek a feldolgozásra váró anyagokhoz, hogy megvalósítsák ötleteiket. Vállalták a próbálkozás nehézségeit, kihasználták az anyagok adta lehetőségeket, bíztak kézügyességükben, és rájöttek, a legjobb szerszám a saját kezük, a többi csak fontos segédeszköz. A kiállítás az önkibontakozás titkát sugározza, mondotta Benkő Éva, majd bemutatta az oktatókat, műhelyvezetőket: Csókási Katalin Nóra szegedi zománcműves szaktanárt, Vass Endre szegedi ötvösmestert, aki a kovácsműhelyt vezette, Szász Judit csíkdánfalvi bőrművest, valamint saját oktatóikat: Kolozsi Ildikó nemezelő, Máté-Szentkirályi Imola fazekas, Tóth B. Tinka kosárfonó szakirányítót.
A kiállítás igen látványos részét képezték a tűzzománcosok művészi alkotásai, a „vesszősök” különböző alakú kosarakkal jelentkeztek, a bőrösök táskával, hátizsákkal, szatyorral, szerszámtáskával, a nemezelők látványos terítőkkel, ruhadarabokkal, lábbelivel és kisebb használati vagy dísztárgyakkal, a fazekasok kisebb-nagyobb cserépedényekkel, és igencsak mesteri munkát végeztek a kovácsok.
