Tusványoson a Tamási Áron nevével fémjelzett agro-kultúra sátorban Székelyföld egyik legfontosabb ágazata, az élelmiszer-termelés kérdéseit járták körül a szakemberek. Mindjárt az első nap a helyi termékek „kerültek terítékre”, de nem csupán a helyben termelt élelmiszer fontosságát, jellegzetességeit, hanem az elismertség és a piacra ju(tta)tás esélyeit és lehetőségeit is boncolgatták a meghívottak a Székely termék-pálya. Tapasztalatok a helyi termékek értékesítésében című panelben.
Tapasztalatok, kihívások
A beszélgetést vezető Cilip Árpád, Hargita Megye Fejlesztési Ügynökségének vezetője az elején leszögezte, hogy a helyi termékek piacra juttatásában – főként az asztalnál ülő termelők – már rendelkeznek tapasztalattal, az elmúlt évek munkájának pedig eredményei is vannak, de azt is látják, hogy milyen új kihívásokkal kell megküzdeni a gyorsan változó fogyasztói igények közepette.
Elsőként a digitalizációt említette, amely a termeléstől az értékesítésig határozza meg a helyi termékek lehetőségeit (is). Cilip Árpád az általa vezetett intézmény keretében tizenhárom éve működtetett Székely Termék védjegy kapcsán elmondta: hat termelővel indultak, ma már közel kétszáz helyi termelő több mint ezerszáz terméke használja a védjegyet, ám ennek működtetésében is szintet kell lépni. Ezért is újabban egy applikáció segítségével folyamatosan térképezik fel a fogyasztói szokásokat. A beszélgetés során egy QR-kód segítségével le is lehetett tölteni az alkalmazást és megnézni például, hogy a képviselője által jelen lévő, a Tercsi mozgóboltot működtető közbirtokosság autója éppen hol jár, milyen termékeket lehet megvásárolni. Ugyanakkor méltatta a három megye – Hargita, Kovászna, Maros – ez irányú együttműködését.
Azt is jelentős eredménynek számítják, hogy a Székely Gazdaszervezetek Szövetségével közösen immár harmadik alkalommal sikerült elnyerni Brüsszelből a közös agrárpolitika népszerűsítéséről szóló pályázat forrásait, amit a védjegy fejlesztésére fordítanak, hiszen a székely termék védjegycsalád nem önfenntartó. Márpedig ahhoz, hogy minőség-ellenőrzést végezzenek annak érdekében, hogy a védjegyen belül megkülönböztető kategóriákat tudjanak létrehozni, a külső források bevonása elengedhetetlen. Ennek jegyében hozták létre a prémium székely termék kategóriát, amely egy új ellenőrzési mechanizmust is feltételezett, és jó úton haladnak, hogy 4–5 termékkel el lehessen indulni.
Jövőbe nézni
Miklós Ervin az LGT Proiect, a Székely Termék informatikai fejlesztésében érdekelt cég szakembereként rendkívül fontosnak tartotta, hogy a digitális megoldások segítségével kapcsolatot teremtsenek a jelen és a jövő között, hiszen a helyi termékek piacra jutása, a rövid ellátási láncok kiépítése vonatkozásában ma már elengedhetetlen a termelő és a fogyasztó közötti virtuális kapcsolatot is megteremteni.
Szolláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere – aki egyben a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdu-Bihar Megyei Szervezetének elnöke is – egy tíz évvel ezelőtt elindított gazdaságfejlesztési programról számolt be, ami alapvetően arról szól, hogy a polgárokat arra próbálják rávenni, hogy helyi terméket fogyasszanak. Nánási Portéka néven védjegyet hoztak létre, egy helyi fizetőeszközt, a Bocskai Koronát is bevezették, amely rendkívül jól működik. Szerinte Magyarországon a közélelmeztetésben a gyermekek többnyire élelmiszer-hulladékot fogyasztanak, a közbeszerzési rendszerben ott is az egyetlen szempont az alacsony ár. Ezért az általuk felépített rendszerrel, amely az ökológiai termeléstől a feldolgozásig az egész vertikumot igyekszik átfogni, arra törekednek, hogy termékeik megfizethető áron mind a helyi piacra, mind a közélelmezésbe bekerüljenek.
A Székelyföldi agro-kultúra sátorban különleges helyi termékeket, így üstben készült túróspuliszkát is lehetett fogyasztani. Fotó: Ferencz Csaba
Jére Elemér, a csíkjenőfalvi Tercs Közbirtokosság elnöke vállalkozásuk, a Tercsi Vágóhíd és Húsfeldolgozó működéséről számolt be, amelynek nem kevesebb mint 878 „részvényese” van – vagyis a közbirtokosság tulajdona. Azt az űrt igyekeznek pótolni, ami a háztartási gazdálkodás megszűnése, illetve a nagy húsfeldolgozók elterjedése miatt keletkezett. Céljuk, hogy modern technológiával, de megfelelő helyi alapanyagból gyártsanak egészséges termékeket. Ezért a beszállítókat is „alkalmazottaknak” tekintik, több száz ilyent tartanak nyilván. A vásárlói igények kielégítésére pedig mozgóboltokat is működtetnek.
Rétyi Beáta, az árkosi Arkäse tejfeldolgozó igazgatója svájci technológiával működő üzemükről számolt be. 2021-ben indult a termelés, saját farmról származó nyers tejből készítenek svájci receptek szerint prémium minőségű sajtokat. Bejelentette, éppen a napokban indították új honlapjukat, ahol gyakorlatilag bármilyen nyelven elérhető egy sor információ a sajtkultúra kapcsán, de saját termékeikről is mindent meg lehet tudni. Hiszen legfontosabb törekvésük a fogyasztók nevelése: mit is jelent a minőségi sajt, hogyan kell fogyasztani, miért érdemes többet fizetni érte, mint a hasonló néven futó tömegtermékekért.
Majláth Károly egy, a Nyárád mentén működő tejfeldolgozó értékesítési vezetője, a napi tizenötezer liter kizárólag helyi nyers tejet feldolgozó Gabriella üzemet mutatta be. Egész Romániába szállítanak, nagy bevásárlóközpontoktól, kisebb élelmiszerpiacokig mindenhol igyekeznek jelen lenni.
Friedrich László, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének igazgatója elmondta, a termelésben ugyanúgy, mint az értékesítésben, de a hozzá adott érték növelésében, illetve az élelmiszerbiztonság biztosítása érdekében is ma már elengedhetetlen a digitális eszközök és megoldások használata.
Eladni – mennyit, hogyan, hol?
A beszélgetésen alapvetően a kis termelők értékesítési lehetőségeit járták körül a résztvevők. A minőségbiztosítás és a nyomonkövetési rendszer léte számukra is elengedhetetlen ahhoz, hogy felvegyék a versenyt a tömegtermékekkel, illetve bárhol a világon eladható legyen a termék.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendkívül gyorsan fejlődő és egyre inkább elengedhetetlen digitális megoldások nem helyettesíthetik teljes mértékben a személyes kapcsolatot termelő és fogyasztó között. Ha a sajtmester árulja a portékát a hétvégi piacon, az bizalmat gerjeszt a fogyasztóban, s azt is el lehet mondani, hogy az alapanyagok és technológia mellett mennyi szív-lélek van abban a termékben.
Ezért is példaértékű a Tercsi mozgóbolt, amely ugyan még kezdeti szakaszban jár, de a pozitív tapasztalatok már látszanak. A térségben máris „húsjáratnak” hívják, hiszen egyesíti azt az igényt, hogy minél egyszerűbben kerüljön a termék az asztalra, ráadásul akár nagyobb mennyiségben is rendelhető legyen, de a hitelesség, a bizalmi viszony kialakítása érdekében a személyes kapcsolat is megmaradjon. Cilip Árpád a mozgóboltrendszer kialakítása kapcsán bejelentette, ma már tíz olyan székely termék védjeggyel rendelkező termelő van, aki a mozgóboltok révén új értékesítési piacra jutott. A beszélgetés elején említett applikáció a rendszerhez való kapcsolódásban is segít. Immár az is életszerű, hogy a fogyasztó akkor vásárol, mikor éppen eszébe jut, ezért az applikáció – amelyet folyamatosan fejlesztenek – a mozgóboltokat rendszerbe szedi, így a különböző termelők által működtetett mozgóboltok immár egymás termékeit is értékesítik. A jövőben azt szeretnék elérni, hogy az applikáción keresztül valós időben lehessen tudni, hogy mit lehet vásárolni egy-egy mozgóboltban.
