A közelmúlt eseményei után úgy tűnik, az amerikai társadalom újra vajúdik, annálfogva, hogy a társadalom egymással szemben álló, két nagy tábora között nincs konszenzus az ország jelenét, jövőjét illetően, de még a múlt megítélésében is eltérő véleményen vannak. A Trump elnök ellen elkövetett merényletkísérlet ennek a társadalmi vitának a végsőkig való kiéleződését vetíti előre.

Véres történelem

Az Egyesült Államok nagyjából négyszáz éves történelme az egyéni erőszak történelme. Azért hívom ennek, mert a feudális Európában az erőszak az államok monopóliuma volt, és az egyéni erőszaknak nem volt helye az egyéni szabadság teljes hiánya folytán. Ezzel szemben Amerikában az egyéni erőszak szinte korlátlan volta az ország történelmének szerves része. A fegyvertartás és a fegyverhasználat a történelmi előzményekből kifolyólag ma is a személyes szabadság része, és ennélfogva érinthetetlen. Történelmileg Amerika az erősek, a szabadságra vágyók hazája és azoké, akiknek volt gyomra és lelke elvenni azt, ami szerintük megillette őket. Ne feledjük, hogy az amerikaiak a Manifest Destiny népe, vagyis azoké, akiknek felfogása szerint önnön sorsuk volt az észak-amerikai kontinens teljes meghódítása.

Ez a fegyverekkel kapcsolatos kulturális örökség a mai napig megvan Amerikában. Tetten érhető a brutalitásban, ahogy az amerikai rendőrök eljárnak minden gyanúsítottal szemben – ennek a gyökere valahol abban a gondolatban van, hogy bármikor meglőhetik, megölhetik őket. A rendőri kultúrát nagymértékben befolyásolta a tény, hogy bárki bármikor, bárhol, gyakorlatilag akármelyik bevásárlóközpontban fegyvert tud venni. A bandakultúra ugyanezen gyökérről ered, a drogbandák véres leszámolásokat végeznek egymás között a nagyvárosokban, de az is jellemző, hogy a színes bőrűek által lakott gettókban a fiatal férfiak szignifikáns része fiatalon hal meg, általában lövés következtében.

Mély társadalmi törésvonalak

A múltban a vitás kérdéseket fegyverrel megoldó társadalom leszármazottjai ugyanazokkal a dilemmákkal néznek szembe ma, mint a polgárháború idején, pontosabban azzal, hogy milyen irányt vegyen az Egyesült Államok a jövőben? A demokraták által szorgalmazott „progresszívnek” nevezett irányt, mely teljességgel szembemegy az alapítók elképzeléseivel és egy újfajta politikai entitást, woke-izmussal megspékelt, félig-meddig szociáldemokrata, gondoskodó államot hozna létre európai mintára, vagy a republikánusok által szorgalmazott irányt, mely a dicső kezdetekhez és a kezdetek eredményeihez, erkölcséhez igazodna, az egyén erejét, mozgásterét előtérbe helyező irányt, amiből maga az állam született?

Ennek a két tábornak a könyörtelen, a jövőért küzdő szembenállása csapódik le a jelenlegi amerikai elnökválasztási kampányban, bár nyugodtan nevezhetjük harcnak, ugyanis ez az elnökválasztás most már tényleg életre-halálra megy. A demokraták apokalipszist vizionálnak arra az esetre, ha Trump nyerne, de a republikánusok is érzik, hogy valami szinte visszafordíthatatlanul megváltozott, ha már a szlogenjük is a dicső múlt visszaállításáról szól.
A progresszív oldalt fenyegető karizmatikus Donald Trump ellen a progresszívok minden elképzelhető fegyvert bevetettek. Perek sokaságát indították ellene, eltiltották a saját cége vezetésétől, rekord összegre büntették, letartóztatták, elítélték, a médiában folyamatosan támadták. Nem hiszem, hogy a modern kor politikatörténetében lenne még egy példa erre. A média Trump iránti mélységes utálata eredményezte azt is, hogy inkább elhallgatták, eltussolták Joe Biden reális egészségügyi állapotát, mert inkább tolerálták a demens elnököt, semhogy Trump kerüljön hatalomra.

A végsőkig felfokozott politikai hangulat eredményezte azt, hogy egy jobb sorsra érdemes fiatalember komolyan vette a média hiszterizáló mondanivalóját, mely során a végletekig dehumanizálták, démonizálták Trump elnököt. Érdemes elgondolkozni azon, hogy egy tapasztalatlan fiatal, aki nap mint nap azt hallja, hogy Trump fogja megszüntetni az amerikai demokráciát, mégis milyen következtetést fog levonni ebből? Főleg egy olyan társadalomban, ahol a lőfegyver olyasmi, mint nálunk a bicska? A média felelőssége ebben a helyzetben vitathatatlan.

Trump megdicsőült

A merénylet alatt tanúsított magatartása Trumpot a fellegekbe emelte. Érezhető a csodálat legtöbb elemző részéről, ahogy Trumpot méltatták, „warrior presidentnek” (harcos elnöknek), ikonikusnak nevezve Trump azon ösztönét, hogy véres arccal, ökölbe szorított kézzel kiabálja, hogy „fight, fight!” (Harcolj!). Hiába, ez a pillanat felébresztette legtöbb amerikaiban nemcsak a csodálatot, hanem a tiszteletet is.

Nagyon meglepődnék, ha Trump nem aratna elsöprő sikert novemberben. A szerencsétlen, jobb sorsra érdemes merénylő a legnagyobb szolgálatot tette Trump kampányának azzal, hogy megmutatta, hová futott ki a demokraták összehangolt gyűlöletkampánya. Trump egészen bizonyosan ennek a visszájára fordult gyűlöletkampánynak köszönheti majd a második mandátumát. S ezzel jegelik, legalábbis egy ideig, a polgárháborút.

Isten áldja Amerikát!

Benkő Erika

(A szerző politológus, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője.)