Franciaországtól, melyet lassan bekebeleznek volt gyarmatai – semmilyen múltbéli gaztett nem marad büntetlenül –, eleve nem vártam semmi jót. Mert ha belegondolunk, a nagy szlogenek mellett a nagy francia forradalom, majd jakobinusai indítottak el a világon egy olyan agresszív eszmerendszert, mely a mai dekadens állapotainkhoz vezetett. Kivételek és tisztelet azon egyre kisebb lélekszámú franciáké, akik kétségbeesetten nézik, mivé lett egykori könnyű vörösboros, kedélyes világuk.

Tovább nézve a förtelmet – lehetett volna másfél órányi rendes, valóban a sportról és olimpizmusról szóló részt összevágni belőle – a blaszfémia, azaz az istenkáromlás, kegyeletsértés, szentségtörés, megvetés, tiszteletlenség, szándékos megsebzés fogalma jutott eszembe. Ez nyilvánvaló szándékuk volt. Keresztényeket sértegetni ma divat és könnyű, hiszen toleránsak és megbocsátóak vagyunk. Egyetértve a kalocsai érsekkel, ez gyávaságukat is mutatja, mert nem a muszlimokba kötöttek bele, hiszen köztük vannak igencsak militáns csoportok is, amelyek nem csak imával „verekszenek”, ha megsértik őket. Katolikus tanításokban ez a Tízparancsolat első három parancsának megszegése, a legnagyobb bűnök egyike. A mai felfogás szerint „emberi cselekmény az Istent nem sértheti, Isten emberek védelmére nem szorul, a jogvédelem tárgya nem az Isten, hanem az állampolgároknak a vallásos érzései, mely a vallásos tisztelet tárgyainak megsértésén joggal megbotránkozhat”. A legsúlyosabb istenkáromlások azok, amelyek Isten megtagadásán túl az ördög segítségét kívánják igénybe venni. Cseppet sem bigott vallásosnak ismerem magam, de még nekem is a sátán jutott eszembe az „ünnepséget” látva.

2024-ben 29 államvallással rendelkező ország van – köztük 21 muszlim – ahol a blaszfémia bűncselekménynek minősül. De igaz ez a 8 másik országra is: Finnország, Görögország, Lengyelország, India, Nigéria, Németország, Olaszország és Szingapúr. Magyarországon ez nem számít külön bűncselekménynek, de az Alaptörvény kimondja, hogy a vallásszabadság határain belül kell maradni és tiszteletben kell tartani mások vallási érzékenységét.
Végül még egy fontos dolog. Vallásosságtól függetlenül. Az ünnepséget váró, a sportra kíváncsi, a sajátjaikat a zászló alatt felvonulni látni akaró kiskorúaknak mit tudtak mondani a szülők? Az olimpiáról, Franciaországról, az egész megkergült világról? Hunyják be a szemüket? Nem. És mi sem hunyhatunk szemet már mindezek felett. Mert felelősek vagyunk, nem tehetetlen málék. Irgalmasok, megbocsátóak, de nem sárba tiporhatóak.

Pálmai Tamás

Fotó: Facebook / CBC Olympics