A világszervezet szerint a pillanatnyilag 8,1 milliárdos lélekszámú emberiség 2080-ig ugyan eléri a 10,3 milliárdot, 2100-ban azonban már 10,2 milliárdra csökken. S habár jelenleg Európa tömegesen vonzza a bevándorlókat, épp földrészünket érinti majd leginkább a népességcsökkenés: a szakértők becslései szerint 2100-ban annyian sem fognak itt élni, mint amennyien 2020-ban voltunk.

A demográfiai hanyatlás nem csupán a fejlett vagy fejlődő országokat sújtja, ahol a munka, karrier, kényelem, anyagiak mellett újabban a globális túlnépesedés, a meglévő erőforrások elégtelensége is odakerült azok közé az okok közé, amelyek miatt egyre kevesebb gyermek születik. Még a technológia is: a tavaly április óta a Föld legnépesebb országának számító Indiában a hálószobai tévékészülékek fogták vissza kimutathatóan a szaporulatot.

Persze vannak, akik a nők emancipációját és a fogamzásgátlókat, illetve az abortuszt tartják a fő oknak, de olyanok is, akik üdvözlik a jelenséget, mert a kevesebb ember kisebb fogyasztást is jelent, vagyis idővel lassulhat az egyre több helyet lakhatatlanná tevő természetrombolás és ezzel a klímaváltozás. De vajon így lesz? Ez a mérséklődés, amely globálisan még több generációnyira van tőlünk, Romániában már szomorú valóság: itt a népességfogyás okoz gondokat – az előző népszámlálás óta egymillióval csökkent a lakosság, és tavaly alig 155 400 gyermek született, amire 1930 óta nem volt példa –, ám a fogyasztás, pazarlás és szennyezés (a kidobott élelmiszerektől a károsanyag-kibocsátásig) ennek ellenére nőtt, és a déli országrészek elsivatagosodását sem sikerült megállítani; erdőtüzeink is vannak már.

Kilátásaink pedig nem biztatóak. A fogyás és a társadalom elöregedése (ami mind erősebben sújtja a romániai magyarságot) öt-nyolc éven belül, a dekrétumgenerációk nyugdíjba vonulásával hosszú időre felborítja a dolgozók és nyugdíjasok közötti, már most problémás arányokat. Ez nem csupán kisebb nyugdíjat jelent majd az érintetteknek (hiszen jóval kevesebb aktív befizetője lesz a rendszernek), hanem kevesebb szakembert is. A magáncégek már most munkaerőhiánnyal küzdenek, és ha nem lesz utánpótlás, a gazdaság nem bővülni, hanem szűkülni fog, ami öregnek-fiatalnak egyaránt nehézségeket hoz.

Ez mind látszik már most – az nem látszik, hogy mihez kezdenek e folyamatokkal a román döntéshozók. Senki nem állt elő egyetlen hosszú vagy legalább közepes távú stratégiával a tömeges elvándorlással is súlyosbított népességfogyás, illetve elöregedés megfékezésére, az ország természeti adottságainak megőrzésére, gazdasági erejének fenntartására. Pedig a bölcs előrelátáson, illetve annak hiányán múlik majd, hogy mennyire marad élhető a lakhelyünk, az idősek és az utánuk jövők számára is. Jó lenne tudatosítani, hogy a gyermekeinktől kaptuk kölcsön, és aszerint cselekedni.

Gyermekek és szülők a Sepsi Book könyvvásáron. Milyen világot hagyunk rájuk? Fotó: Demeter J. Ildikó