Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Egyszer volt, hol nem volt, a nagy hegyek tövében volt egy szomorú falu. Azért volt szomorú az egész falu, mert nem volt ivóvizük. Ha valaki szomjas volt, olyan messzire kellett menni, hogy bizony el is fáradt, meg is éhezett, mire vízhez jutott. Mentek ezek a szegény emberek fűhöz-fához, vicispánhoz, hogy segítsen rajtuk, de mindhiába. Ha sok eső volt, akkor teleszedtek minden csöbröt-vödröt, mikor elfogyott ez is, akkor csak a harmat meg a könnycsepp volt a faluban a víz. A falu bírója meg a kántor fúrtonfúrt keresték a vizet, hiába fúrtak ki minden követ, a víz nem jött, nem szökött fel sehol.
