Hillary Clinton, az Obama-kormány külügyminisztere, volt first lady, az elnökség egykori várományosa hihetetlenül leszűkült hatáskörrel kezdi meg az amerikai diplomácia irányításának feladatát, csak töredéke van a kezében annak a hatalomnak, amelyről azt gondolta, hogy birtokolni fogja — írta a The Hill kongresszusi újság elemzője.
Az új amerikai külügyminiszter első külföldi útja a hagyományokkal szemben nem az európai szövetségesekhez vagy a Közel-Keletre vezet; Hillary Clinton egyhetes ázsiai körútra indul a hét végén. A washingtoni külügyminisztérium indoklása szerint Clintonnak azért nem kell ragaszkodnia a hagyományokhoz, mert Joe Biden alelnök már Németországba látogatott egy nemzetközi biztonságpolitikai konferenciára, Barack Obama elnök különmegbízottja, George Mitchell pedig már járt a közel-keleti térségben.
Az alelnök sietett értésre adni, hogy a külpolitikát saját területének tekinti. Obama beiktatása előtt látogatást tett Afganisztánban, amivel egyértelmű jelzést küldött Clintonnak: ő fogja kézben tartani a külpolitika szálait, a miniszter legfeljebb másodhegedűs lehet. Biden volt az, aki a müncheni biztonságpolitikai értekezleten az Egyesült Államokat képviselte. Nagy érdeklődéssel várt beszédében új hangot ígért az amerikai külpolitikában, egyebek között kilátásba helyezve a tervezett európai rakétatelepítés felülvizsgálatát.
Richard Holbrooke, korábbi balkáni főtárgyaló és ENSZ-nagykövet különmegbízott lett Afganisztán és Pakisztán térségében. Ami különlegesség, hogy a diplomatának közvetlen bejárása lesz az elnökhöz. Ez az előjog nem járt ki neki a Clinton-kormány idején. George Mitchell volt demokrata szenátor pedig Obama közel-keleti különmegbízottja lett, és már meg is kezdte a közvetítést az arab—izraeli békefolyamatban — Hillary Clinton nélkül.
A külügyminiszter hatalmát tovább csorbítja, hogy Obama a nemzetbiztonsági tanácsban (NSC) a multilaterális ügyek igazgatójává Samantha Powert, korábbi kampánybeli tanácsadóját nevezte ki, aki az előválasztások idején leszörnyetegezte Bill Clinton feleségét.
James L. Jones tábornok, Obama nemzetbiztonsági főtanácsadója bejelentette, hogy kibővíti az NSC tagságát és szerepkörét a világ drámai kihívásai miatt, amiből következően a külügyminiszternek, aki hagyományosan tagja a tanácsnak, kisebb szerep fog jutni.
Hillary Clinton hatalmát az is gyengíti: Susan Rice ENSZ-nagykövet ragaszkodott ahhoz, hogy beosztását kabinetszintű poszttá emeljék; az elnök ebbe bele is ment. Ebből következően feltehetően ugyanolyan közvetlen bejárása lesz Obamához, mint amikor külpolitikai főtanácsadó volt mellette a választási kampányban.
Ilyen körülmények között mekkora mozgástere maradhat a külügyminiszternek? — tette fel a kérdést a The Hill, amely szerint Hillary Clintont idegenek, némely esetben ellenségek veszik körül az adminisztrációban. Az a versengés, amely a külpolitika irányításáért hagyományosan a külügyminiszter és a nemzetbiztonsági főtanácsadó között zajlott, az Obama-kormányban kiszélesedett, többszereplőssé vált.
Hillary Clinton számára az okozza a legfőbb gondot, hogy idegen ebben a csapatban. Susan Rice ENSZ-nagykövet és Samantha Power, a nemzetbiztonsági tanács multilaterális igazgatója Obama belső köréhez tartozik. Annak idején mind a ketten meghatározó szerepet játszottak az elnökjelöltséget szinte már a zsebében érző Hillary ,,megfúrásában". Vajon kialakulhat köztük olyan alkotó, bizalmi légkör, amely mentes a keserűségtől vagy legalábbis a kellemetlen izgalmaktól? Aligha — válaszolta Dick Morris elemző.
Az amerikai adminisztrációban a külügyminiszter hatalma közvetlenül az elnöktől származik. A jövőben elválik, milyen feladatkör marad Hillary Clintonnak, hol lesz képes érvényesíteni befolyását — írta a The Hill elemzője, megpendítve: nem biztos, hogy ezért érdemes volt feladnia szenátori mandátumát.
