Mai Történelmünk rovatunkban a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) munkatársai által a 33. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében Tusnádfürdőn a Bethlen Gábor sátorban tartott Emlékévek, nemzeti emlékezet című tájékoztatóról közlünk tudósítást. Megtudhattuk többek között, hány magyart hurcoltak el a Szovjetunióba a második világháború alatt és után, továbbá hogyan készül a Levéltár a nagy magyar tragédia, Mohács 500. évfordulójára. Mindezekről Szabó Csaba és Mikó Zsuzsanna, az MNL főigazgatója, illetve általános főigazgató-helyettese, valamint Schmidt Anikó, az MNL Országos Levéltára Magánlevéltárak és Gyűjtemények Osztályának vezetője számolt be Tuboly Kálmán, az MNL Zala Megyei Levéltárának sajtóreferense moderálásával.
Az emlékévek a nemzeti emlékezet szerves részei, mondta Szabó Csaba, aki megjegyezte, a szocialista kormányzás idején kevés évfordulós történelmi eseményről emlékeztek meg, ilyen volt a holokauszt és 2006-ban, a Gyurcsány-korszakban az 1956-os forradalomra való baloldali megemlékezés. 2010 után fordulat állt be, az emlékévek száma és jelentősége megnőtt. Ezek az alkalmak lehetőséget kínálnak arra, hogy egy-egy eseményre ráirányítsák a szakemberek és a szélesebb közönség figyelmét, megismertessék a legújabb kutatási eredményeket, vagy akár új szempontokat vigyenek a közoktatásba, mondotta.
Gulág 70
A magyar kormány 2015-öt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította. Addig ez tabutéma volt, ám oly tömegeket tudtak elérni az információkkal, hogy három évvel meghosszabbították az emlékévet. A Levéltár bekapcsolódott a munkába, és a Gulág Emlékbizottság támogatásával 2016–2017 folyamán kutatásokat folytatottak annak érdekében, hogy feltárják az országos levéltár és megyei fiókjai őrizetében lévő azon forrásokat, amelyekből pontosabb képet kaphatunk arról, hogy a második világháború során Magyarországról hányan kerültek szovjet hadifogságba, erről ugyanis korábban csak hozzávetőleges számok jelentek meg, volt aki 100 ezerről, volt aki egymillióról beszélt. A Magyar Nemzeti Levéltár szenzációs eredményeket ért el, minekutána hosszas tárgyalások nyomán elérték, hogy az Orosz Állami Hadilevéltár átadta a második világháború alatt a Vörös Hadsereg által foglyul ejtett és ezt követően a Szovjetunióban hadifogolyként, illetve internáltként nyilvántartott összes magyar nemzetiségű katona, illetve polgári személy kartonjának digitális másolatát. Összesen 681 955 személyről van szó. Tehát minden harmadik magyar család érintett az ügyben, állapította meg Szabó Csaba. Az is kiderült, Németország kétmilliós vesztesége után Magyarország szenvedte el a legnagyobb emberáldozatot. A feljegyzéseket kétévi alkudozás után kapták meg, tíz hónap alatt sikerült mesterséges intelligencia segítségével feldolgozni, és elérhetővé tenni az anyagot. Első évben 370 ezer fő töltött le adatokat az online felületről, eddig 9 millió megtekintést értek el, tehát a téma nagyon érdekli az embereket. Ezáltal az erdélyi magyarokat is segítették, akik kárpótlást igényeltek a román államtól: 2800 igazolást bocsátottak ki.
A Gulág-Gupvi emlékév Erdélybe is átgyűrűzött, Háromszéken emléktáblákat állítottak, kiállításokat rendeztek Ungvári Barna András uzoni református lelkipásztor irányításával. A szerző archív felvétele
Mikó Zsuzsanna hozzátette, az adatok mögött emberi sorsok vannak, információkat tudnak adni, hozzásegítve az érdeklődőket a személyek utáni kutatáshoz. Nagyszabású munkájuk eredménye több honlap, kiadvány, konferencia és adatbázis lett. Hozzátette, a Gulág-emlékév jól mutatja: egy-egy emlékév olyan nagy hatást gyakorol a tudományos munkára, hogy az évforduló végeztével sem maradnak abba a kutatások, hanem még évekig éreztetik a hatásukat a szakma és a nagyközönség soraiban egyaránt. Emellett az emlékévek jó alkalmat kínálnak arra, hogy a történelmi eseményeket, esetleges traumákat kibeszélhessük, hiszen ez a közös történelmünk – tette hozzá.
Petőfi 200
A 2023-ban megtartott Petőfi Sándor emlékév kapcsán Schmidt Anikó felidézte, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára egy, a költő ismeretségi köréhez tartozó, kétszáz személyből álló adatbázist állított össze. Ez a költő kapcsolati hálóját, egyúttal a magyar reformkor sajátos keresztmetszetét is bemutatja. Jól látható, hogy Petőfi Sándor szinte minden társadalmi rétegben otthonosan mozgott. Számos ismerőse volt, akiknek életútját anyakönyvek, levelek, oklevelek, térképek, tervrajzok, kiáltványok, fényképek illusztrálják. Az adatbázis az ismert személyiségeken túl a kevésbé ismerteket is közelebb hozza, és bepillantást nyújt a reformkorba, az 1848–1849. évi szabadságharcba.
Mohács 500
Schmidt Anikó jelezte, 2026-ban lesz a mohácsi csata 500. évfordulója, amelyre a Levéltár a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetével, a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal közös programokkal készül. Ennek keretében egy látványos online felületen bemutatják a magyar és oszmán seregek Mohácsra vezető útját, nagyon sok, a mohácsi csatában részt vett hős életrajzát közlik, monumentális könyvet adnak ki a csatáról szóló legújabb kutatási eredményekről, továbbá kiadják 66 korabeli végvár alaprajzát, leírását. Az osztályvezető hozzátette, a programokban számos szakterület kiváló szakemberei dolgoznak együtt.
Átvéve a szót, Szabó Csaba nagy lendülettel magyarázta, hogy a mohácsi csata rendkívül meghatározó esemény volt a magyar történelemben. Azt megfelelő kontextusba kell helyezni. Addig Magyarország nagyhatalom volt Európában, a kontinens aranyának 80 százalékát adta, a ma Szlovákiához tartozó felvidéki és a ma Romániához tartozó erdélyi bányák révén. Abban az időszakban történt Amerika felfedezése, ahonnan a nyugati országok aranyat szereztek be, és számos kultúrnövény érkezett Európába, tehát a súlypont Nyugatra helyeződött át, keleten pedig megerősödött az Oszmán Birodalom, amely nyugat felé tört. A megerősödött Nyugat nem segítette Magyarországot a keletről jövő hódítással szembeni ellenállásban.
A mohácsi harctérre indulók tudták, hogy nagy túlerővel néznek majd szembe, és tisztában lehettek azzal, hogy közülük sokan nem térnek haza a csatából. A főigazgató elmondta, hogy a magyar kormány megvásárolta a Batthyány család levéltárát, amely 500 középkori oklevelet tartalmaz, s ezek között vannak olyanok, amelyek a mohácsi csatához kötődnek. Ezekből kiolvasható II. Lajos király egyre növekvő aggodalma, amint közeledett Mohács felé. Buda környékén még csak minden tízedik jobbágy hadba vonulását kérte, Kalocsa térségében már minden másodikét, Szlavóniához közeledve már a leprások és betegek táborába hívását is kérte, nyilván külön csapatrészben. Munkatársaikkal térképre viszik, miként gyűlt össze az ország minden részéből toborzott magyar sereg, továbbá miként indultak el és érkeztek meg a török hadak délről. Szabó Csaba örömmel újságolta, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár különösen jó kapcsolatot ápol a Török Állami Levéltárral, aminek köszönhetően sok, eddig ismeretlen anyagot kapnak a programhoz. Például fel tudják térképezni a török hadak útját, hisz a seregek vezetőinek kötelessége volt helyzetüket jelenteni a portának, s ezek a jelentések, valamint hadinaplók is fennmaradtak. Ezek másolatát most megkapják. Magyar részről több száz olyan személyt tudtak beazonosítani, akik biztosan részt vettek a mohácsi csatában. Róluk életrajzi adatokkal, esetenként a rendelkezésre álló címeres levelekkel, pecsétekkel együtt könyvet adnak ki, online alkalmazást szerkesztenek.
Az Osztrák Állami Levéltárral is van közös projektjük. Fennmaradt 66 korabeli végvár tervrajza, metszete, ezeket albumban fogják kiadni, mondta a főigazgató. Összegezve, a Magyar Nemzeti Levéltár partnereivel színvonalas online alkalmazásokkal, impozáns tudományos, ismeretterjesztő kötettel és látványos albummal készül a mohácsi csata ötszáz éves évfordulójára.
