Árkos neve földrajzi fekvéséhez kapcsolódik: az ősök, az oroszfalusiak, a bedeháziak és a Szentegyházi dombon fekvő kis településből, a régi Árkos lakóiból verbuválódott új faluközösség jobbnak látta fennebb húzódni a patak árkában, védettebb helyre. Így alakult ki az új falu. Új vártemplomának mégis át kellett vészelnie az 1658-as és az 1661-es tatárdúlást, amikor nemcsak ennek, hanem a szentgyörgyi és az illyefalvi várnak is meg kellett adnia magát. Valaki találóan határozta meg a községvezetés munkáját: volt előrelépés is, de nem mindig sikerült megbirkózni a nehézségekkel.

Vagyis: ,,két lépés előre, egy hátra"

— Melyek azok a megvalósítások, esetleg kudarcok, amelyekről Csáki Attila, az MPP színeiben megválasztott alpolgármester beszámolt a közelmúltban?

— A polgármesterrel közösen vállaltuk az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítését, az óvoda felújítását. Az előbbire — az 577-es program keretében — megnyertük a pályázatot. Az eddig átutalt, igen csekély pénzalapból anyagot vásároltunk. Ha a finanszírozás folytatódik, reménykedünk, hogy a községet csatlakoztatjuk Sepsiszentgyörgy ivóvízhálózatára — így az alpolgármester. — Nagyobb a gond a kanalizálással. Az engedélyek, a tervezet a kezünkben, meg kell keresni a kivitelezésre az anyagiakat. Sajnos, kisközségnek vagyunk nyilvánítva, és a 3.22-s integrált programhoz szükséges pontszámok miatt egyelőre hátrányban maradtunk. Az óvodaépület végül is késve bár, de felújult. A kivitelező cég néhány mulasztása miatt véglegesen még nem vehettük át. A tavaszra itt játszóteret, zöldövezetet létesítenénk. Azt is sikerként könyvelem el, hogy lényegesen fel tudtuk javítani a Felszeg és a Gelye utca makadámburkolatát, és ha árokban is fekszik a falu, s este messziről esetleg nem látszik, azért megújult, működik a közvilágítás, a lámpatesteket takarékos égőkre cseréltük. Valamiképpen le kell vezetnünk a faluba az egykori híres borvízforrás vizét.

— Szerintem jelentős, hogy az önkormányzat és az unitárius egyház közös erőfeszítése révén sikerült véglegesen rendezni a két iskolaépület cseréjét, azok tulajdonjogi helyzetét.

— Az ún. alsó iskola a tanács tulajdonába került, tetőzetét már felújítottuk, és a vártemplom közvetlen közelében fekvő felső iskolát átadtuk az egyháznak. Szándékunk úgy rendezni a tulajdonunkba került ingatlant, hogy az elkövetkezőkben az I—VIII. osztályos iskola minden osztálya ott működhessen. Erre pályázni kell, rendre meg kell oldanunk az épület közművesítését, korszerűsítését.

— A választások küszöbén azt ígérte, hogy nagyobb gondot fordítanak az ifjúság megszervezésére, ifjúsági programok beindítására, utat-lehetőséget kínálnak nekik az önszerveződésre.

— Egyeztettem a tanácstagokkal, a polgármesterrel, ifjúsági alapot akarunk létrehozni, amiből majd támogatni tudjuk a fiatalok kezdeményezéseit, a hagyományőrzést és a közművelődést is. Nem maradna ki ebből az egyre gyarapodó tájmúzeum sem. Erre a célra a megyei tanács segítségével uniós pályázattal kísérletezünk, hátha sikerülne azzal megvetni egy tájház alapjait. Azt is eredményként könyvelem el, hogy 46 millió régi lej értékben új egyenruhát szereztünk a helyi fúvószenekarnak, s mindenikük díszként viselheti fellépőruháján a község címerét és a zene szimbólumát. Újra napirendre tűzzük az autonómiára vonatkozó referendumot.

Hangzatos és felette fontos dolgot fogalmazott meg az alpolgármester: emberközelibbé és átláthatóbbá kell tenni az önkormányzat működését a választók számára, legyen rendszeres és közvetlenebb a lakosság tájékoztatása és a kapcsolattartás. Bár más alsó-háromszéki településekhez viszonyítva aránylag rendezettebb a föld- és erdőtulajdon, Csáki Attila, mert nincs a hivatalnak egy erre a célra alkalmazott szakembere, vállalta a panaszos földtulajdonosokkal való párbeszédet, a kisebb földgondok lebonyolítását, hogy csak legvégső esetben kelljen törvényszéki megoldásra szorulnia falusfeleinek. Mintegy 130 hektárnyi földterületet kell visszakapniuk az egykori kőröspataki felszíni szénfejtés peremi övezetében, és ebből tudnak majd visszaszolgáltatni azoknak, akik erre még valós jogot tartanak. Sajnos, az önállósult Árkosnak felette kevés felhasználható, beépíthető terület állt rendelkezésére. Az egykori sportpályát is visszajuttatták az eredeti földtulajdonosoknak. Így egy ötmilliárd régi lej értékű pályázat révén, ha megkapják a finanszírozást, a közeljövőben az alsó iskola udvarára műköves sportpályát építtetnek. Az idén a helyi adókon nem emelt az új tanács, s a lakosság számára igazságosabb módon szervezték meg az éjjeli őrséget is.

Árokból is látni a holnapot

A község távlati fejlesztéséről Máthé Árpád polgármester is elmondta, hogy az elkövetkező években tájházat szeretnének a község számára. Helyet kapna ebben majd Bálinth Zoltán múzeumi jellegű gyűjteményének általános érdeklődésre számot tartó része is. ,,Mindenképpen turisztikai központtá szeretnénk emelni Árkost. Itt nemcsak a természetes táj a vonzó — mondta —, hanem a művi értékek is. Ilyen a XVII. századi unitárius vártemplom, ebben a nemben a legjobban megőrzött emlékünk Há­romszéken, és a báró Szentkereszti család neobarokk kastélya. Otthonra lelhet nálunk az agrárturizmus, a falusi turizmus is. Néhány kiváló vendégház már működik. Tervezzük egy bővebb kismonográfia kiadását is — talán a baróti Tortoma Kiadó segítségével —, melyben ismertetnénk a település másik értékét, a Szentkereszti-kastélyt övező arborétumot, erről éppen most ír szaktanulmányt egy biológia szakos, a dendrológiát is ismerő tanárnő. Létesítenénk egy sportkomplexumot, sporttermet, modern focipályát, de nincsen erre megfelelő területünk. A település közelében szeretnénk belterületet vásárolni ezeknek a beruházásoknak. Erre lesznek majd alkalmasak a vissza nem szolgáltatott területek, melyek köztulajdonban maradnak, de magánszemélyektől is vásárolnánk. Szívesen vennénk, ha erre ajánlatot is tennének a helybeli földtulajdonosok."

A közelmúltban lapunk is cikkezett a Kerekerdő övezetében lévő földparcellák tulajdonba juttatásáról. A polgármester tájékoztatott arról, hogy már papíron a felmérések, és rövidesen a terepen is azonosítani fogják a földterületeket a leendő tulajdonosok jelenlétében, ezt már nagyon rég várják az árkosiak. Az önkormányzat terveiben szerepel egy ravatalozóház felépítése is, ha lehet, még ebben az évben. ,,Több éve húzódik ez az ügy területhiány miatt — közölte Máthé Árpád. — Nem sikerült olyan helyszínt találni, amely minden szempontból megfelelő lett volna. Ahol a terep megfelelő, ott nem találtunk megértésre."

Régi idők új reneszánsza

E sorok írója behatóbban ismeri a régi árkosi közművelődést, amikor hozzáértő és lelkes kántortanítók, tanítónők, prímások-zenészek, papnék a színjátszást, a muzsikálást, no meg a kórusmozgalmat olyan magas szinten művelték, hogy azt elismerő oklevelek, kitüntetések bizonyítják. Nos, ennek a reneszánsza bontakozik most ki az unitárius és református egyházban. Márk Attila ismert gitárművész és zenei szakember a 30—35, vallásórákra járó árkosi gyerekből verbuválódott kórus mellett vegyes egyházi dalárdát alakított, ugyanis 2007 januárjától ő tölti be az unitárius énekvezéri állást. Az új dalárda névadója minden idők legkiválóbb karmestere, zenei szakértője, Régeni Áron (1916—1941) volt unitárius kántortanító, korálszerző, akinek a jelenlegi korálkönyvben is több egyházi éneke található. Székely János unitárius lelkész rendelkezésre bocsátotta az egyház tanácstermét, Makkai Péter református lelkipásztor pedig a dalárdában énekel.

— Árkoson régebb is volt dalárda, de hivatalosan 1922-ben alakult meg — tájékoztatott Márk Attila. — A jegyzőkönyvek tanúsága szerint azt éppen Régeni alakította, a háború után pedig Kökösi Kálmánné esperes asszony volt a karnagya. Temetések alkalmával rendszeresen énekeltek. Az árkosiak régen is szerettek énekelni, s most is szívesen dalolnak, van hát ennek hagyománya. Nem kis része volt ebben Imreh Domokos (1915—2002) kántortanítónak, későbbi igazgató-tanárnak, valamit Kisgyörgy Mihály unitárius énekvezérnek, aki több mint fél évszázadon át művelte az egyházi éneklést. Régi kottákat is kaptam, újabbakat pedig az esperesné családjától és Ördög Ferenc hagyatékából. Jelenleg huszonhárom bejegyzett tagunk van, örömömre rendszeresen járnak a próbákra. Karácsonykor mind a két templomban felléptünk. Egyféle kapocs ez a dalárda a két felekezet között.

Márk Attiláék szeretnének többek között felújítani-énekelni néhány Régeni-számot és az Imreh Domokos hagyatékából származó régi, archaikus nyelvű passiót. Utóbbi fiatal tanítóként 1941-ben gyűjtötte-írta az anyagot még ravai szolgálata idejében. Megkezdték már a bensőséges hangulatú téli zenés teaesteket, ahol egy-egy neves zeneszerző életével és néhány zeneszámával ismerkednek a jelenlevők. Tervezik verseny kiírását fiatal hegedűművészek számára, melynek névadója az egykori helybeli hangszerkészítő, Duka János volna.