Mindig azzal foglalkozott, ami belülről jött, és úgy, ahogy arra adott időben lehetőség volt – mondta szerényen Gazda Klára a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban tartott pénteki szűk körű ünnepségen, ahol nyolcvanadik születésnapja alkalmából köszöntötték a néprajzkutatót, nyugalmazott muzeológust, egyetemi tanárt.
Az ünnepeltet néprajzkutatók, a Székely Nemzeti Múzeum (SzNM) munkaközössége, egykori egyetemi tanártársai, tanítványai, barátai és tisztelői körében köszöntötte Vargha Mihály, az intézmény igazgatója. Kiemelte: a múzeum több évtizedig működő néprajzi alapkiállításának rendkívülisége – gazdagsága mellett – abban állt, hogy Gazda Klára bemutatta a magyar, román és szász népi kultúra hasonlóságait és különbözőségeit. Gazda Klára szakmai életrajzát Tötszegi Tekla, a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeum aligazgatója ismertette, aki hangsúlyozta, egykori tanárának kutatásai, munkái nagyon sok fiatal néprajzkutatónak szolgáltak alapforrásként. Gazda Klára mindig a jót, az abszolút értéket követte – mondotta. (Székely Ferenc Gazda Klárával készített életútinterjúját, szakmai pályafutása főbb állomásainak ismertetésével lapunk augusztus 4-i számában közöltük – szerk. megj.)
Szabó Árpád Töhötöm, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetője személyes hangvételű, az egykori tanítvány tiszteletét közvetítő köszöntőjét Szőcsné Gazda Enikő olvasta fel, a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) nevében, az objektív okok miatt távolmaradó Jakab-Albert Zsolt elnök helyett Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta az ünnepeltet. Utóbbi kiemelte, Gazda Klára nem csak a KJNT alapításánál végzett jelentős munkát, szakmai tudása hitelt adott a társaság által rendezett konferenciáknak, szervezte a kiállításokat, egyetemi tanárként és azon kívül is szaktudással látta el a fiatal néprajzos nemzedéket. Pozsony Ferenc szerint a BBTE néprajzos képzése és a Kriza János Néprajzi Társaság is másként alakult volna Gazda Klára nélkül, tudása mellett szerénysége, bölcs humora és segítőkészsége mindkettőt előre vitte.
A virágcsokrok átadása előtt az ünnepelt megköszönte a számára szervezett ünnepséget és egyfajta summázásként azt mondta, a munkát tisztelni kell, ő is csak ennyit tett és azt csinálta, amit belülről érzett és úgy, ahogy lehetett.