Sporteseményekkel és néptánccal tarkított, kórusművekkel, tér-, film- és rockzenével, valamint az Illés és a Fonográf együttes dalaival fűszerezett, minden korosztályt megszólító gazdag programmal örvendeztette meg Árkos község önkormányzata a település apraját-nagyját szombaton, a sportközpontban megrendezett falunapon.
A megnyitón a helyi fúvószenekar hangszereiből felcsendülő magyar és székely himnuszt követően Máthé Árpád polgármester köszöntötte falusfeleit és a magyarországi testvértelepülések küldöttségeit. „Kell egy nap minden település életében, amikor félretéve a gondokat megállunk egy polgári szóra, meghallgatjuk egymás gondját-baját, találkozunk rég nem látott ismerőseinkkel és együtt ünnepelünk. Kell egy nap, amikor maradéktalanul, hátsó gondolatok nélkül tudunk örülni egymásnak és együtt élvezni a nyár talán utolsó ölelését. Hiszen ameddig két magyar egymással őszintén szembe tud nézni, és amíg két magyar meg tudja fogni egymás kezét, addig a nemzet nem vesz el” – jelentette ki meggyőződéssel az elöljáró. A testvértelepülési kapcsolatokról szólva az ünneplőket arra kérte, „érezzék át ezeknek a súlyát, tegyenek hozzá mindig egy picikét a meleg kézfogáshoz, az öleléshez. Húzzák egy picit szorosabbra a minket összekötő fonalakat, mert minden egyes ilyen találkozás és kézfogás egy újabb kapocs Szent István országának elszakított részei között.”
A küldöttségek vezetői közül elsőként szóló Patkós Éva, Mezőtúr város alpolgármestere szerencsésnek nevezte az általa képviselt települést, amiért immár harminckét esztendeje testvéri kapcsolatokat ápolhatnak Árkos csodálatos lakóival. Ellenberger Tamás, az Árkossal tizenöt éve testvértelepülési viszonyban lévő Polány polgármestere feliratozott trikókat adományozott a helyi önkormányzat, valamint fúvószenekar tagjainak a kerek évfordulón. „Egy percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen a Földön”! „Őrizd a múltat, alakítsd a jelent és alkosd a jövőt” – olvasható ezek elején és hátán az anyaországiak üzenete. Huszárné Lukács Rozália Anna, Báta leköszönő polgármestere örömmel állapította meg, hogy Árkos folyamatosan fejlődik és szépül, majd a könnyeivel küszködve vett búcsút a bevallása szerint magáénak érzett falutól, ahová ebben a minőségében utolsó alkalommal látogatott.
Emberi méltóságunkat megtartva, kellő alázattal és hálával telt szívvel szenteljük meg, tegyük széppé a mai ünnepet, tegyük széppé a mai együttlétet. Isten áldjon meg minden magyar embert – fohászkodott a megnyitó záró mozzanataként Biró Attila árkosi unitárius lelkész-esperes.
Előtérben a himnuszainkat játszó árkosi fúvószenekar. A színpadon balról-jobbra Patkós Éva, Mezőtúr város alpolgármestere, Huszárné Lukács Rozália Anna, Báta leköszönő polgármestere, Máthé Árpád Árkos és Ellenberger Tamás Polány polgármestere, valamint Biró Attila árkosi unitárius lelkész-esperes.
A falunap kiemelkedő mozzanata kétségkívül a díszpolgári oklevél átadása volt az árkosi születésű Bartha Mihály Úz-völgyi veteránnak, aki nemrég ünnepelte a 100. születésnapját. Az elismerést a polgármester szavaival élve a mai kor embereinek állított példájával érdemelte ki. „Misi bácsi, köszönjük szépen, hogy még mindig közöttünk tetszik lenni. Ígérjük, hogy az ön életútja, emberi példája irányítani fogja a mai és elkövetkező árkosi nemzedék lépteit” – fogalmazott meghatódva a község első embere.
Amint azt méltatójától, az Árkos díszpolgára címmel elsőként kitüntetett Kisgyörgy Zoltán geológustól, helytörténésztől, írótól, újságírótól megtudhattuk, Bartha Mihály 1924. július 16-án látta meg a napvilágot Árkoson. Katonának 1943. október 4-én sorozták be Sepsiszentgyörgyön, és alig egy év kiképzés után, 1944. júliusban már kivitték az Ugra-tetőre munkaszolgálatra, lövészárkot ásni. A behívót 1944 augusztusában kapta meg, majd az Úz völgyébe vezényelték, a 11. Székely Határőr-zászlóalj nehézfegyver századába. Itt érte augusztus 23., amikor a szovjetekhez átállt román haderő fegyverét az addig szövetséges németek ellen fordította, aztán augusztus 26-a is, amikor a román árulás következtében gyorsított ütemben előretörő 2. Ukrán Hadseregcsoport az Úz völgyében elérte a magyar határt. Egyike volt annak a háromszáztíz honvédnek, akik gyenge felszerelésben, gyakorlatilag megfelelő fegyverek nélkül próbálták megállítani az országba bezúduló, minden szempontból többszörös túlerőben lévő ellenséget. És egyike volt azon 70–80 főnek, akik túlélték a támadást.
A háború után sepsiszentgyörgyi lakossá vált Misi bácsi, az egykori harcok színhelyére 1965-től titokban, majd a kommunizmus bukása után nyíltan visszajárva, miután pedig lehetségessé vált, két keze munkájával a sírkert rendbetételéhez is hozzájárulva ápolja az Úzvölgye település határában elesett bajtársai emlékét. De 2019-ben ott találtuk a magyar haditemetőt összekulcsolt kézzel és imát mormolva testükkel védelmező hazafiak között is.
Nemcsak a koránál fogva, hanem élete során tanúsított magatartásával is rászolgált tehát a díszpolgári oklevélre, amelyen ez áll: „Árkos község önkormányzata vitéz Bartha Mihály úrnak, a magyar haza hős védelmezőjének, az Úz-völgyi honvédő harcok túlélőjének, példamutató életútjáért és Árkos község hírnevének öregbítéséért adományozza”.
