Homoki szömörcsög (Phallus hadriani)

Ritka, védendő faj. Mind Magyarországon, mind Romániában szerepel a vörös listán. Még tojása sem ajánlott fogyasztásra, ha megtalálnánk, hagyjuk termőhelyén!

A talajból alig kiemelkedő „boszorkánytojások” burka és az alatta levő kocsonyás réteg jellegzetesen lilásrózsaszínű. Innen nő ki a szivacsos állagú, üreges, tönkszerű rész. Tövén a tojás héjából hátramaradt színes, bő bocskor még sokáig megmarad. Csúcsán süvegszerű kalap képződik. A süveg jól elkülönül a tönktől, felületét méhsejtszerűen gödörkés, olívzöldes, nyálkás, bűzös, spórákat tartalmazó réteg (gleba) borítja. Tetején olykor a burokból kiszakadt kis „bíborosi sapkát” is visel. A tönk idősen a süveg terhe alatt gyakran lekonyul. Kertek, szőlősök, virágágyások, homokos területek szaprobionta (korhadékbontó) gombája.

Kimondottan jól érzi magát az ember által átformált környezetben. Városon kívül környékünkön csak egyszer találkoztam vele (Rétyi Nyír, 2021. szeptember). Még az olyan, gyakran bolygatott helyeken is megjelenik, mint a tömbházak melletti virágágyások (sajnos ezek szemérmes gondozói gyakran kigyomlálják fallikus termőtesteit).

Általában kisebb, 3–5 példányból álló társulásokban terem, a csapadékosabb években többször is. Melegkedvelő faj, rendszerint nyár végén, ősz elején jelenik meg. Még a nagy hőségben is lassú a fejlődése. Míg a tojásból teljesen kiemelkedik, sokszor egy hétnek is el kell telnie.

Szaporodási stratégiája igencsak különleges. Glebájának dögszaga mágnesként vonzza a legyeket, amelyek a süveget összejárják, s így segítik a spórák szétszóródását. Összetéveszthető a közönséges erdei szömörcsöggel (P. impudicus), de az a várost kerüli, és tojása teljesen fehér, nincs rajta lilás árnyalat.

Farkas János