Farcádi Botond
„Testvéreim! Kipusztul a nemzetünk az ország szívében! Ez a kegyetlen igazság, amiről már senki nem mond semmit!” – ezzel a drámai felütéssel kezdi beszédét Mihail Tîrnoveanu abban a közösségi oldalán közzétett videóban, amelyben bejelenti, hogy megpályázza a parlamenti képviselői tisztséget Kovászna megyében. Szerinte ugyanis a román állam magára hagyta a Hargita és Kovászna megyei románságot, ezen pedig változtatni kell.
Közvetlen megszólítás, pattogó hang, mely elszántságot, lendületet kíván sugallni, a felkiáltójelek csak úgy ömlenek szembe (a beszédfelismerő program alighanem automatikusan beillesztené, akár a mondat közepére is), népviselet, a háttérben a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul-iskola felállványozott épülete mint a román állam és a helyi önkormányzat hanyagságának, érdektelenségének szimbóluma. Aztán helyszínváltás következik – bizonyára a videó hatásosságát fokozó dinamizmus megteremtése érdekében –: a halott katonákkal vívott úzvölgyi csata anakronisztikus hősét, Don Quijote modern kori román mását immár Andrei Șaguna szobra és a közeli baromhegyi ortodox templom előtt látjuk. A díszlet is bővült, román zászlót tart kezében, hangjában pedig a katonás pattogás mellett mintha valamiféle nemzeti mélabú is kiérződne. Mert azt a tragédiát, ami történik itt, az ország szívében a románsággal, nem lehet másként elviselni. Végül a felhívás. Egységre szólít, mert ez a harc, ez a csata – a parlamenti választás – nem a politikai színekről szól, hanem a trikolór szent színeiről és a románok szabadságáról. Trikolór tehát a kézben, háttérben az ortodox templom tornya, dicső hadvezéreket idéző gesztusok: most alakul a csapat, sokféleképpen segíthetnek a jó emberek, mondja mindenki, hogy: „Jelen, testvér, az ország szívéért!”
Nehezen tudja eldönteni az ember, miként viszonyuljon az emelkedettnek szánt, néhol azonban parodisztikusnak ható, emiatt gyakran groteszkbe fulladó videóhoz. Nevessünk rajta? Legyinteni azért mégsem lehet oly könnyen, elvégre ez a holtakkal viaskodó mitugrász nemzetvédő az, akinek vezetésével meggyalázták az úzvölgyi katonatemetőben nyugvó hősök sírhelyét. Ugyancsak ő az, aki Tusványoson szervezett „ellentüntetéssel” akarta megzavarni Orbán Viktor beszédét, rendszeresen kezdeményezi június 4-e megünneplését Sepsiszentgyörgyön, március 15-én provokációt szervezett Szijjártó Péter magyar külügyminiszter beszéde alatt, majd elviselhetetlen hangerővel bőgette zavartalanul a hazafias dalokat a háromszéki megyeközpont főterén. De akkor vegyük komolyan? Háborodjunk fel? Ijedjünk meg? Annál azért mégiscsak jelentéktelenebb figura, meg aztán jól tudjuk: a provokációra a legrosszabb válasz felvenni a kesztyűt. Csakhogy itt nem holmi köztéri bohóckodásról van szó, hanem az ország parlamentjébe készül épp bejutni a fickó. S mint számos elvbarátja példáján – George Simion, Diana Șoșoacă, Dan Tanasă – látjuk, a hasonló nemzetféltők törekvéseit sikerre segítették a román választópolgárok mind a négy évvel korábbi parlamenti, mind az idei EP-választásokon.
Szerencsére, amíg ilyen vegyes érzelmekkel böngészi az ember a Calea Neamului egyesület vezetőjének közösségi oldalát, a rajongók segítéségére sietnek. Tîrnoveanu bejegyzése alatt ugyanis csak úgy sorjáznak a hozzászólások: Jelen, testvér!, Isten, segíts! (Doamne ajută!) Mi mást mondhatna hát a megannyi magyarellenes provokációt kezdeményező és levezénylő Tîrnoveanu tündöklésén hüledező székelyföldi magyar ember, mint hogy: Jelen, testvér! Abban a csatában, a parlamenti választásokon mi is ott leszünk!
Fotó: Facebook / Mihai Tîrnoveanu
