Őzlábgalóca

(Saproamanita vittadinii)

Egységesen fehéres színezetű, elég nagy termetű gomba. Durván pikkelyes, száraz időben felrepedező kalapjának átmérője elérheti akár a 15–20 cm-t is. Lemezei szabadon állóak, szélesek, élük hullámos. A tönk aránylag hosszú, hengeres, bocskora nincs, alja rendszerint kihegyesedő, a fejlett hártyás gallér alatt övszerű pikkelyek díszítik. Fehér húsa a galócákra nem jellemzően kemény, szálas. Nem kukacosodik, fogásra kissé sárgul, íze és szaga nem jellegzetes, az idősebb példányoknál kissé kellemetlen.

Ahogy magyar neve mutatja, valamint a fenti leírásból is kitűnik, nem egy tipikus galóca. Van benne valami a Macrolepiota nemzetség (nagy termetű őzlábgombák) karcsúságából, büszke tartásából is. Sepsiszentgyörgyön nem ritka, amióta figyelem, minden évben legalább egyik városi termőhelyén megjelent. Sajnos, élőhelyei nagyon szem előtt vannak: óvodaudvar, játszótér, bevásárlóközpont közvetlen közelében, és elővigyázatosságból (habár nem mérgező!) vagy egyéb okokból termőtesteit rendszerint még zsenge korukban leszakítják, letapossák.

Ehető, azonban ritka, értékes gomba, ha megtalálnánk, hagyjuk a termőhelyén! Magyarországon védett faj (természetvédelmi értékét 5000 forintra becsülik), Romániában is szerepel a gombák vörös listáján, tehát veszélyeztett, de törvény még nem védi, mint ahogy egyetlen gombafajt sem. Székelyföldi előfordulásáról nem találtam korábbi közlést.

A legtöbb galócától eltérően nem mikorrhizás faj, hanem korhadékbontó, vagyis nincs szüksége fapartnerre. Rendszertani helye is sokáig vitatott volt (vagy még most is az?). Nemrég, 2016-ban helyezték át a Saproamanita génuszba.

Nagyra növő, látványos, viszonylag jól felismerhető faj, ezért igen alkalmas lenne „zászlóshajó” fajnak (flagship species), vagyis olyan gombának, amely a természetvédelemre irányítja a közvélemény és a média figyelmét.

Farkas János