Vastag törzsű nádat, bozótos gazt, helyenként a magasabb vízállás idején alig hozzáférhető összekuszálódott növényzetet vágnak, kaszálnak múlt hét közepétől a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) szociálisan hátrányos helyzetű személyekből álló takarítócsapatának tagjai a Debren-patak közel 3 kilométeres szakaszán. A természeti környezet karbantartása mellett a három hónapra szóló munka az érintettek megsegítéséről is szól, a Diakónia ezáltal kívánja támogatni azokat, akik képesek dolgozni, de önerőből nem jutnak munkához.
A Debren-patak Oltmező úti szakaszától Sepsiszentgyörgy Sugásfürdő felőli végéig naponta ketten kaszálnak, vágnak át erős gyökereket a patakmederben, négyen pedig a mederből kikerült hordalékot viszik a Tega köztisztasági vállalat által kihelyezett legközelebbi konténerbe, és jelzik, amikor az megtelt. Az újabb rakodópont távolsága változik aszerint, hogy mennyire mély a patakmeder, milyen a vízállás az adott szakaszon. Lehet száz métert is haladni egy nap alatt, ha olyan a helyzet, de olykor a húsz méter is sok, annyi a gaz, és nehéz annak hozzáférhetősége – közölte lapunk megkeresésére Deák Attila, a Diakónia Ergon munkaközvetítő irodájának munkatársa, a DKA vonatkozó takarítóprogramjának felelőse. Ahol mélyebb vízben kell dolgozni, ott mellkasig érő csizmákat biztosítanak a munkásoknak, onnan a gaz kihordása is nehezebb és lassabban haladnak, de úgy ítélik meg, ötven-hatvan munkanap alatt be tudják fejezni a munkát.
Ez a feladat elvesz erőforrásokat az egyéb takarítószolgáltatásoktól, amiből sajnos egyelőre amúgy is kevés van, de az önkormányzattal kötött szerződésnek köszönhetően egy időre biztos anyagi alapot sikerült teremteni a program számára. A takarítócsoport munkatársai a minimálbérnél egy kicsit kevesebb juttatást és ingyenebédet kapnak a Diakónia szociális konyháján, de megszokják, ahhoz, hogy boldoguljanak, dolgozniuk kell – részletezte Deák Attila.
