Azóta még eltelt öt év, amiből három ismét csak úgy, hogy a szociáldemokraták kormányon voltak, a néhány éven belül esedékes jólét azonban nem következett be – épp ellenkezőleg. Románia évek óta óriási költségvetési hiánnyal küzd, adóssága pedig úgy megnőtt, hogy a kamatok lassan többet emésztenek fel, mint a saját bevételekből finanszírozott beruházások. A falvak ugyan valóban fejlődtek, ahol az önkormányzatok képesek voltak uniós pénzeket lehívni, de most is nagyon sokan menekülnek belőlük azokra a nyugati településekre, amelyeket a Dragnea jövendölése szerint eddig már le kellett volna hagynunk: egy-egy felújított házra több elhagyott, üresen romladozó épület jut. A bőség valahogy elkerülte tájainkat, a legnagyobb szegénység pedig – hogy, hogy nem – pontosan a PSD kiskirályai körül észlelhető, a déli, délnyugati és a moldvai megyékben. És nem azért, mert Dragneát nem sokkal e fellengzős kijelentései után bezárták.

A párt ugyanis maradt, s bár kicsit újrarendezte sorait, a lényeget illetően nem változott, és a jólét még mindig csak ígéret. Valamivel szerényebb – Marcel Ciolacu jelenlegi pártelnök, kormányfő és államfőjelölt nem állítja, hogy lepipáljuk Svájcot, de úgy véli, hogy a következő években az EU első tíz országa közé kerülhetünk, mert Románia gazdasága olyan jól fejlődik –, de semmivel sem hihetőbb. A gazdaság ugyanis rosszul áll, és szereplői még rosszabbra számítanak januártól, mikor már minden választáson túl leszünk, és várhatóan fájdalmas áldozatok árán vissza kellene nyernünk a rég elvesztett pénzügyi stabilitásunkat. Ami nem csupán rajtunk múlik, hanem sok más országon is, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatban állunk, és mivel már a fejlett nyugat fölött is gyülekeznek a következő válság felhői, az ingatag román gazdaság a következő években inkább fog kúszni vagy talán merülni is, mint szárnyalni. Persze érthető, hogy kampányban nem a csúf, hanem a szép jövőt festik a választók elé a politikusok, de hasznosabb lenne, ha legalább a tükör előtt szembenéznének a realitásokkal. A sarkalatos kérdés az, hogy képesek-e erre, mert a jelek szerint önmagukat is ámítják; dehogyis ismerné be bárki, hogy romlik az életszínvonal, és erről elsősorban a kormányon levők tehetnek. Bizonyára azok állítják, hogy bajok vannak, akik irigykednek...

Csakhogy nemigen irigykedik Romániára senki. Még Bulgária sem, amellyel az EU utolsó helyéért versengünk minden szégyenlistán. Nagyotmondásban lenne esélyünk az elsők közé kerülni, de nem ezt szeretnénk látni, hanem azt, hogy valami úgy is lesz, ahogy azt az ország vezetői mondják. Mert már 35 éve halljuk, hogy majd pár év múlva. Közben meghalt, megöregedett, felnőtt, túlélt és elvándorolt néhány generáció; sok minden változott, de nekünk továbbra is csak a maszlagot kínálják.

Marcel Ciolacu segélyeket ígér a halódó iparnak. De ki hagyta ide jutni? Fotó: Facebook / Marcel Ciolacu